Beresit 50. fejezet
15. Amikor Joszef testvérei látták, hogy meghalt az apjuk, azt mondták: „Lehet, hogy Joszef gyűlöl bennünket, és alaposan visszaadja minden ellene elkövetett gonosztettünket.” 16. Üzenetet küldtek Joszefnek: „Halála előtt apád azt parancsolta nekünk: 17. ’Mondjátok meg Joszefnek: Arra kérlek, bocsásd meg testvéreid bűnét és vétkét, az ellened elkövetett gonosztettüket!’ Ezért kérünk, bocsásd meg most apád Istene szolgáinak a bűnét.” Joszef elsírta magát, amikor ezt mondták neki. 18. Testvérei maguk is elmentek hozzá, leborultak előtte, és ezt mondták: „Rabszolgáid vagyunk.” 19. De Joszef így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Talán Isten helyében vagyok én? 20. Igaz, hogy gonoszságot terveztetek ellenem, de ami megvalósult, az Isten jó célt szolgáló terve volt, és sok ember túlélését eredményezte. 21. Most hát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről.” 22. Szívhez szóló szavakkal nyugtatta meg őket.
Joszef és testvérei története körkörös szerkezetű. Kezdetekor Joszef arról álmodik, hogy testvérei leborulnak előtte, és valóban ezzel végződik. De míg annakidején a fivérek bosszút álltak Joszefen álmaiért, addig a történet végén Joszef elítéli a bosszúállást. Azután is, hogy Joszef 17 évvel korábban felfedte magát előttük, a testvérek, úgy tűnik, végig elképzelhetőnek tartották, hogy csak Jehudá nagyhatású, érzelmi meggyőzésre épített beszéde hatására (lásd előző hetiszakaszunkhoz fűzött magyarázatunkat), Joszef apjuk iránti törődésének köszönhetően kerülték el a büntetést.
Az apa halála után a testvérek attól tartanak, hogy eljött Joszef bosszújának ideje. Noha a Tóra szövegében erre nehéz utalást felfedezni, a hagyományos magyarázók szerint ennek az aggodalomnak az volt a forrása, hogy Joszef viselkedése megváltozott Jákov temetése után.
A számos kommentár közül az egyik szerint Jákov életében a család rendszeresen találkozott Joszef házában, de apjuk halála után nem hívta meg többet testvéreit vendégségbe, ugyanis attól tartott, hogy az egyiptomi politikai körök hatalom-ellenes összeesküvéssel fogják vádolni. Ezt értették félre a testvérei, mivel valós indítékát nem közölte velük.
16. Üzenetet küldtek Joszefnek – Úgy tűnik, nem mernek a szeme elé kerülni, és először küldötteken keresztül próbálják kipuhatolni a szándékait. Rási szerint Ráchel szolgálónőjének, Bilhának a fiait küldték hozzá, akikkel Joszef gyermekkorától jó kapcsolatban volt: „Joszef együtt volt fiatal Bilha fiaival”. (Beresit 37:2)
Halála előtt apád azt parancsolta nekünk – A Tórából nem derül ki sem az, hogy Jákov tisztában lett volna fiai tettével, sem az, hogy valóban ezt üzente volna Joszefnek. Mind a szöveg szó szerinti olvasata, mind az egyik talmudi (bJevámot 65b) magyarázat szerint szabad, vagy akár kötelező is lehet eltérni a teljes igazságtól, ha ezzel a békét szolgáljuk.
17. bocsásd meg most apád Istene szolgáinak a bűnét – A hagyományos és a modern kommentátorok is felhívják rá a figyelmet, hogy az istenfélelmet a testvérek jelentősebb viselkedésszabályozó erőnek tartják a testvéri kapcsolatnál. A Joszeffel kapcsolatos előtörténetük alapján ez a feltevés realistának tűnik, és Joszef válasza is alátámasztja, hogy valóban legalább annyira befolyásolta a megbocsátásban vallási és erkölcsi felfogása, mint a testvéri szeretet.
18. – Amikor a testvérek hírt kapnak Joszef érzelmi reakciójáról, akkor valamennyien elé járulnak, és leborulva előtte ismét beteljesítik korábbi álmát.
Rabszolgáid vagyunk – Azaz: „Készen állunk elfogadni, ha rabszolgaságra ítélsz minket, büntetésből, hogy annak idején eladtunk téged rabszolgának.”
19-20. – Joszef érve könnyen értelmezhető így: „Még ha bosszút akarnék is állni rajtatok, akkor sem tudnám megváltoztatni Isten tervét, hiszen a ti gonosz tervetekről is kiderült, hogy végül jó következményekkel járt.” Úgy tűnik, hogy Joszef erkölcsi felfogása közel áll a mai kifejezéssel konzekvencialistának nevezett iskolához, amely szerint egy cselekedet erkölcsi értékének meghatározásakor a cselekedet következményei fontosabbak, mint a cselekvő intenciója. Vagyis, ha egy tett következménye jó, akkor nem igazságos büntetni a cselekvőt, még akkor sem, ha rossz szándékkal cselekedett.
sok ember túlélését szolgálta – Fordítható így is: „sok nép túlélését szolgálta”, és akkor valószínűleg az éhség idején Egyiptomból ételt vásárló népekre utal.
21. gondoskodom rólatok és gyermekeitekről – Szó szerint: „Gondoskodom anyagi jólétetekről, eltartalak benneteket.” Mivel az éhség rég véget ért, nem világos milyen szerepet tölt be itt ez az ígéret.
Nemzetközi kommentár
michael paley rabbi
kommentárja
Az elkövetők traumája
Eredeti kommentár: Ira Korinow
Joszef őszintén megbocsátott testvéreinek, és nem kívánta bántani őket. Ő el tudta engedni a múltat, testvérei azonban nem tudták feldolgozni tettüket.
Kis híján meggyilkolták, végül eladták rabszolgának az öccsüket, akiről hosszú éveken át hihették, hogy odaveszett. Ezek alatt az évek alatt végig hazudtak az apjuknak Joszef hollétéről. A súlyos bűnt manipulációval, elfedéssel súlyosbították. Közben végig dolgozott bennük valamiféle lelkiismeret-furdalás, ez legalábbis Jehudá és Reuven esetében kétségtelennek tűnik. A bűnelkövetők közül azok, akikben van lelkiismeret, akár traumatizálódhatnak is attól, amit tettek. A testvérek, úgy tűnik, azzal küszködtek, hogyan tudnának felelősséget vállalni, jóvátenni mindazt, amit még utólag lehet, elfogadni önmagukat egy komoly bűn elkövetőjének és ezzel a tudattal hasznosan együttélni. A jóvátehetetlen múlt helyett az alakítható jövőre koncentrálva.
Soha nem tudták, úgy tűnik, igazán elhinni, hogy Joszef tényleg megbocsáthatott nekik, tele voltak szorongással, mert ők maguk nem tudták elfogadni saját, bűnös múltjukat. Ebben Joszef sem tud segíteni nekik. Apjuk halála, a gyász, a veszteség és a vele, az eltávozottal szemben érzett lelkifurdalás különösen felerősíthette szorongásaikat, szégyenüket. Azért különösen nehéz mindez, mert a bűntudatuk indokolt.
Meg kellene találniuk az önfelmentés és a saját bűntudatuk által okozott traumatizáltság bénultsága közötti középutat.
A külső béke megszületik, Joszef biztosítja a testvéreit, hogy tőle nem kell tartaniuk. Kérdés, hogy a belső békéjüket hogyan tudják megtalálni. Hogyan lehet felelősen és aktívan együttélni a bűntudattal, mit lehet kihozni belőle? – ezt a kérdést teszi fel a hetiszakasz kapcsán Ira Korinow rabbi.
A szerzőről
Ira Korinow, reformrabbi, a szovjet zsidóság emigrációs jogáért folytatott küzdelem egyik hőse volt. Gyülekezeti rabbiként 36 éven át szolgálta híveit. Azóta közössége emberitus rabbija.
Kommentár forrása: https://www.myjewishlearning.com/article/fears-lies-but-no-videotape/
kommentárok
Pollák Ariel rabbi,
a Lauder Iskola volt tanulója
A haszid szövegmagyarázat alappillére az archetipikus gondolkodás, amely szerint a biblikus történetek nem történeti, hanem egzisztenciális vagy pszichológiai igazságot közölnek. A Tóra alapvetően nem történelemkönyv, és nem törvénykönyv (hiszen azok a sokkal későbbi rabbinikus források), hanem elsősorban lélektükör. „És a lényeg hogy a Tóra szavai mögött minden korban és időben megértsük az Örökkévaló akaratát, hogy mit akar minden egyes pillanatban, ezidő szerint, ebben a korban. És a Tóra szavaiból fény árad Izrael szívébe, hogy megértsék az Örökkévaló akaratának mélységét, mindig az adott idő szerint.”
A vallásos egzisztencializmus egyik legeredetibb gondolkodója, R. Mordeháj Joszef Leiner – a haszid Izbica-Radzin dinasztia alapító rebbéje – tipológiájában a két egymással szemben álló fő pólust Joszef és Jehudá személye jelképezi. A „Joszef, az igazságos” vagy „Joszef, az igaz ember” – Joszef hácádik – nagyjából Kierkegaard etikus típusának felel meg, míg Jehudá a vallásos típusnak, aki „meztelenül áll” az Örökkévaló előtt. A két típus természetszerűleg áll konfliktusban egymással, „mert az életet rendszerező elv, amit az Örökkévaló Efráimba [t.i. Joszef fiába, azaz Joszefbe] helyezett, az a jog és vallástörvény állandó vizsgálata, anélkül, hogy elmozdulna attól, […] Jehudá életének gyökere pedig az, hogy állandóan az Örökkévalóra szegezze tekintetét, és ne viselkedjen konszenzus-alapú megszokásból: ha tegnap valamiképp tett, akkor sem hagyatkozik rá ma, csak arra, hogy az Örökkévaló majd újra megvilágítja akaratát. Ez pedig bizony esetenként a háláchá megszegésére kötelezi majd, mert ‘itt az ideje az Örökkévalóért cselekedni, [szegjétek meg a Tórát!’]”
A midrásra támaszkodó hetiszakaszmagyarázatban azt tanítja az Izbicer Rebbe, hogy amíg Jákov élt, nem tudták a fiak, kit szeret jobban az apjuk, mert minden időben más-más fiúval foglalkozott, mindig másikukkal időzött — mindenkivel saját igényei szerint. Azonban a halálos ágyán mondott áldás felfedte, hogy Jehudá előtt kell majd a többinek leborulni, mert ő áll a legközelebb apja szívéhez. Joszefnek szokása volt vendégül látni az egész családot, azonban Jehudá „előléptetése” miatt nem hívta meg a testvéreket, ugyanis feloldhatatlannak tartotta a kettejük közti feszültséget: ha Jehudát ülteti az asztalfőre, azzal megtöri az egyiptomi társdalami és politikai rendet; maga pedig hogyan ülhetne az asztalfőn, amikor tudja, hogy Jehudá lesz a király? Így aztán egymagában ült házában, ami rosszhiszemű félreértések sorozatát indította el. Az Izbicer szerint Joszefnek nem szabadott volna megfutamodni az asztalfőtől — hiszen az adott szituációban ő volt az uralkodó —, sem az igazságtól, ugyanis „szívében tudnia kellett volna, hogy Jehudá nagyobb nála.” Leiner üzenete – a Tőle megszokott módon - egy paradoxon. Nem az emberek alkotta rendszerek — az etika, a jog, a háláchá — jelenlegi fontosságát és létjogosultságát vitatja, csupán kizárólagosságukat és megkérdőjelezhetetlenségüket. Egzisztencialista felfogásában Jehudá autenticitása felülírja ezeket, a „Jehudai” spontaneitás által vezérelt messiási utópiában pedig a szervezett vallásosság épp ezért értelmét veszti, mert Izráel gyermekei szívük mélyéből, „tudattalanul” is az Örökkévaló akaratát kívánják majd.
Fodor Natália,
a Bálint Ház programkoordinátora
A Vájechi hetiszakasz középpontjában a Joszeffel szemben elkövetett korábbi bűnök megbocsátásának kérdése áll. A testvérek lelkiismeret-furdalása, (melynek őszintesége számomra erősen megkérdőjelezhető) és ennek a félelemnek a lehetséges kioltása a központi probléma. Jákov halála után a testvérek félnek Joszef bosszújától, de ő nem hazudtolja meg önmagát. Korábbi életében is mindenben a jót próbálta megtalálni, meglátni, így most ebben a szituációban is.
Joszef történetét sokféleképpen feldolgozták már, Thomas Mann József és testvérei című regényének feldolgozását a közelmúltban mutatták be egy gigantikusan, hosszú közel 5 órás előadásban, az Örkény színházban. Volt szerencsém látni az előadást, mely Joszef egész életét végigkíséri. Érdemes megnézni, mert jól feldolgozza a történetet epizodikus formában, a hangsúlyokat jól tartva, minden eseményre kitérően.
Miről szól számomra Joszef és testvérei története? Ha valaki bűnt követ el ellened, ne bosszút akarj állni. Hiába győztek le, a számla kiegyenlítődik, ahogy Joszef történetében is , de nem a bosszú révén. Úgy tűnik, Joszef megbocsát testvéreinek, de szerintem ez inkább vallási, emberi és erkölcsi meggyőződéséből következik, semmint a testvéri szeretetből. Bosszút állhatna testvérein, visszaélhetne a hatalmával, de ő népe boldogulását előbbre valónak tartja, mint a saját, korábban elszenvedett sérelmeit.
A saját életünkben is megtapasztaljuk, hogy ha valaki rosszat tett velünk, és újra összehoz minket vele az élet egy olyan helyzetben, ahol legyőzhetnénk, helytelen megtennünk. Ne akarjunk kicsinyes győzelmet aratni, inkább lássuk meg, az adott helyzet mit akar tanítani számunkra, milyen erkölcsi tanulsága lehet. A harag, a bosszú rossz tanácsadók, a saját lelkünket mérgezzük meg velük.
A talmudi magyarázat szerint szabad, vagy akár kötelező is eltérni a teljes igazságtól, ha ezzel a békét szolgáljuk. Számomra ez komoly erkölcsi dilemmát jelent, legfőképpen azért, mert sosem tudhatjuk előre, hogy az igazságtól való eltérés, vagy más szóval a hazugság hogyan fogja befolyásolni a későbbi történéseket. Joszef és testvérei történetében a bosszútól való félelem késztette hazugságra a testvéreket, és ebben az esetben tényleg sikerült kibékülniük testvérükkel, ám ne felejtsük el, ebből még nem következik, hogy egy más szituációban, a béke kedvéért kimondott hazugság ne okozhatna még nagyobb bajt...
