Dvárim 13. fejezet
2. Ha lesz köztetek próféta vagy álomlátó, aki előjelet ad, vagy csodát tesz, 3. és bekövetkezik az előjel vagy a csoda, amelyről beszélt neked, [majd] azt mondja: „Kövessünk és szolgáljunk más isteneket”, – akiket nem ismertetek, – 4. akkor ne hallgass e próféta vagy álomlátó szavaira, mert Istenetek, az Örökkévaló tesz titeket próbára, hogy megtudja, teljes szívetekkel és teljes lényetekkel szeretitek-e Isteneteket, az Örökkévalót. 5. Isteneteket, az Örökkévalót kövessétek, őt féljetek és tartsátok meg parancsolatait, az ő szavára hallgassatok, őt szolgáljátok, és hozzá ragaszkodjatok. 6. És azt a prófétát vagy álomlátót pedig öljétek meg a szavakért, amelyekkel el akart téríteni az Örökkévalótól, – aki kivezetett Egyiptomból és megszabadított a rabság házából, – hogy letérj az útról, amelyről Istened, az Örökkévaló parancsolta, hogy azon járj. Így pusztítsd ki a gonoszt magad közül.
Ehelyütt érdemes megemlíteni, hogy a Héber Biblia ma használatos, fejezetekre történő felosztása a zsidó közösségben csak a 13. század során kezdett elterjedni. E felosztás többnyire követi a tartalmi szempontból összetartozó részeket, de a jelen fejezetnél világos példáját látjuk annak, hogy az a vers, amely a mai felosztás szerint a 13. fejezet első verse, tartalmi és formai szempontból inkább az előző szövegegységhez tartozik. Több bibliakiadás ennek megfelelően a 12. fejezet 32. verseként tünteti fel.
A 13. fejezet 2. és 19. verse közötti szakasz fő témája a feltétlen lojalitás kötelessége az Örökkévaló iránt. Ebben a szakaszban három olyan példa szerepel a Tórában, amikor nehéz a választás a személyes vagy közösségi lojalitás, illetve az Örökkévaló iránti hűség között. Az első példa a meggyőző vallásos-eszmei autoritást jelképező, karizmatikus prófétai vezető jelentette kísértés. A második példa a családtagok vagy közeli barátok felől érkező kísértés. A harmadik pedig az az eset, amikor a nagyobb közösség egy teljes, önálló (egy város szimbolizálta) egysége választ új lojalitást – azaz idegen istenséget. A próbatétel az, hogy az Örökkévaló iránti hűségnek feltétlennek kell lennie, és a csábítókat el kell pusztítani a hozzájuk fűződő személyes, közösségi kötődések ellenére is. Az uralkodó iránti feltétlen hűség hűbéresi-katonai szerződésekben történő rögzítése jól ismert jellemzője az ókori közel-keleti kultúrának, és a Tóra itt ezt a politikai formulát fordítja le vallásos terminusokra.
A 21. századi olvasó számára különösen érdekes lehet azon elgondolkodni, hogy a mi kultúránkban maradtak-e olyan kötődések elvek, eszmék iránt, amelyek felülírják a személyes, egyéni kötődéseinket. Vajon vannak-e olyan, a mi kultúránk által egyértelműen bűnnek tekintett cselekedetek, amelyek elkövetői ellen a törvény teljes szigorával történő fellépést választanánk akkor is, ha azokat a hozzánk legközelebb állók követnék el?
2. Ha lesz közöttetek próféta – A Dvárim az első a tórai könyvek közül, amely egyértelműen tagadja, hogy a csodatevésre való képesség a prófétaság egyetlen releváns kritériuma, és a prófétai autoritást annak függvényévé teszi, hogy a csodatevő alárendeli-e magát a Tóra törvényeinek. A héber návi szó az isten üzenetét közvetíteni képes személyt jelöl. A szó eredeti jelentése az akkád és arab, hasonló gyökből származó szavak alapján valószínűleg: „kihirdető”, „bejelentő”.
vagy álomlátó – Azaz olyan személy, aki azt állítja, hogy álmában Isten kapcsolatba lépett vele, előre jelzett neki a jövőben bekövetkező eseményeket, és utasításokat küldött a közösség számára. Nem azonos az álomfejtővel, aki csak megmagyarázza a mások által látott álmok jelentését.
előjelet ad, vagy csodát tesz – A próféták ezek segítségével bizonyították leggyakrabban az autoritásukat.
3. és bekövetkezik az előjel vagy a csoda, amelyről beszélt neked – A szövegből úgy tűnik, hogy a hamis próféta is képes lehet a csodatételre. A klasszikus kommentátorok több módon próbálták megoldani ezt a teológiai problémát. Ibn Ezra, a 12. századi, filozófiai magyarázatokat is kedvelő kommentátor szerint a „jel” és a „csoda” szavak nem természetfeletti jelenségre utalnak, hanem csak olyan jelképekre, amelyeket a hamis próféták felmutatnak. A szöveg szószerinti jelentését kereső, szintén 12. századi Rabbi Smuel ben Meir (Rásbám) szerint viszont a hamis próféták valódi csodákat hajtottak végre, és éppen az jelentette a próbatételt, hogy Izrael népe ne a szemeinek higgyen, hanem a szövetségben foglalt szavaknak.
[majd] azt mondja: „Kövessünk és szolgáljunk más isteneket”, – akiket nem ismertetek – A „kövessünk” kifejezés szó szerint: „menjünk utána”. Ezt az idiómát általában a király iránti hűség kifejezésére használták. Ezzel a szöveg visszatér a korábbi hasonlathoz: az Istenhez való abszolút lojalitás hasonlít az uralkodó iránti abszolút hűséghez, de még magasabb rendű, hiszen Isten a legfelsőbb uralkodó. A Dvárim könyve Mose utolsó beszédeit rögzíti, így majdnem a teljes könyvben Mose a beszélő. Itt, mint ahogy sok más helyen sem, nem lehet pontosan elhatárolni, hogy mit mond Mose, és mit a példaként szereplő hamis próféta. Ahogy erre olyan bibliatudósok, mint Jeffrey Tigay és Robert Alter rámutattak, a Dvárim egész könyvének stiláris jellemzője, hogy Mose keretszövege és a benne szereplő, másoknak tulajdonított, idézett szavak nem különülnek el egymástól élesen.
6. el akart téríteni az Örökkévalótól – aki kivezetett Egyiptomból és megszabadított a rabság házából – A szöveg teljes lojalitást, de nem vak hitet vár el; folyamatosan szembeállítja az Örökkévaló Egyiptomban megtapasztalt hatalmát az ismeretlen istenségekkel, amelyek nem „érdemelték ki”, hogy a nép őket szolgálja.
Így pusztítsd ki a gonoszt magad közül – Állandóan visszatérő, szinte mindig a halálbüntetésre utaló kifejezés, melynek jelentése: a közösség köteles saját magából kitaszítani az Örökkévaló elleni lázadókat. A bevezetőben említett három képzelt jogeset mindegyike elvárja a gonosz személy és egyben az elkövetők személyétől elválaszthatatlan gonoszság elpusztítását. A három esetből kikövetkeztethető egy lehetséges bibliai büntetéselmélet, miszerint a büntetés három fő célt szolgál: 1. a gonosznak ítélt jelenség eltüntetése, 2. az elrettentés a gonosztettektől, 3. a gonoszok elpusztításán keresztül a jó kapcsolat megóvása Isten és Izrael között.
Nemzetközi kommentár
michael paley rabbi
kommentárja
Az önismeret csapdái – a hamis próféták ármánykodása
Eredeti kommentár: Tzvi Hersch Weinreib
A próféták a honfoglalást követő idők során a héber Biblia szerint folyamatosan rivalizáltak egymással és noha a nagy királyoknak, így Dávidnak, voltak udvari prófétái, a király udvartartásához tartozó, jól tartott közszolga-hivatalnok prófétának lenni egyre gyanúsabb állássá vált később.
Dávid udvari prófétája, Nátán ugyanis még nem viselkedett a királyától függő udvari emberként, elsősorban nem Dávidot, hanem Istent szolgálta. Dávidot szembesítette bűnével, büntetést szabott ki rá, a királyi hatalom ellensúlya maradt közhivatalnokként is. A későbbi udvari próféták jobbára hivatásos hízelgők voltak, akikkel szemben a társadalmon kívüli üldözöttek képviselték Isten igazságosságát. Isten a királyság ellenzékében hallatta a hangját ezekben az időkben, Ámosz, Elijáhu és társaik révén.
A valódi prófétákat az különbözteti meg a hamis prófétáktól, ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a kérdést, hogy nem hízelegnek, sem a királynak, sem, ha a politikai hatalom végső forrása a nép, a népnek. A politikai, közösségi dimenzióból a személyesbe visszalépve az egyénnek sem. A gyerekeinknek, a barátainknak, a kollégáinknak. Akikért felelősek vagyunk, akiknek őszinteséggel tartozunk.
Tzvi Hirsch Weinreib rabbi, az amerikai ortodoxia egyik legnagyobb tekintélyű, idős vezetője szerint felelősen őszintének lenni a legnehezebb dolgok egyike. Miközben nem lehetsz ál-kíméletből hazug, nem lehetsz bántó sem, sérteni és figyelmeztetni nagyon különböző tevékenységek. Bírálatod, tanácsolja, ne minősítés, hanem pontos leírása legyen annak, mit és hogy hibázott el az, akinek segíteni akarsz. Kéretlen tanácsot még barátnak, közeli munkatársnak se osztogass, mert el kell jutnia ahhoz az érettség egy fokára mindannyiunknak, hogy kérjük, igényeljük és így el is fogadjuk a kritikát. Ezt megelőzően úgysem lehet segíteni, legfeljebb azzal, ha nem veszünk részt a másik önismeretének eltérítésében, nem dicsérünk hazug módon.
Az önismeret zavarai vezetnek a legkomolyabb bajokhoz, semmivel sem ártunk inkább, mint hazug hízelkedéssel. Ezt tanúsítja az ókori Izrael története is, ezt tanúsítják a körölöttünk élők élettörténetei, gyakorta a miénk is,
figyelmeztet a pszicohterapeutaként is képzett Weinreib rabbi.
Hamis próféta az, aki nem Istent, az igazságot szolgálja, hanem a mi hazug önképünk fenntartásában segít, mindenre azt feleli, rendben lesz, nem lesz gond. Jihje beszeder, rendben lesz, a kedvelt izraeli fordulat szerint, amelyet a belőle sugárzó felelőtlenség, önmegnyugtató hazudozás miatt kárhoztatott Jichák Rabin egy beszédében. A szembenézés helyetti optimizmus káros, hazug prófécia, a szembenézés utáni, annak ellenére is fenntartott optimizmus segítségével talán tényleg rendbehozhatóak a dolgok végül.
A szerzőről
Tzvi Hersch Weinreib rabbi elismert Tóra-tudós, népszerű előadó, a legnagyobb amerikai orthodox zsidó ernyőszervezet, az Orthodox Union egyik legfontosabb, immár csak tiszteletbeli vezetője, a középutas amerikai ortodoxia egyik legkomolyabb kortárs tekintélye.
A kommentár forrása: https://www.ou.org/torah/parsha/rabbi-weinreb-on-parsha/reeh-how-m-i-doing/
kommentárok
Király Júlia,
közgazdász, a Nemzeti Bank volt elnökhelyettese
2015-ben jelent meg magyarul is Michel Houellebecq Behódolása. A regény egyáltalán nem arról szól, aminek számos kritikusa látni akarta, azaz, hogy a tömeges migráció hatására, hogyan győzedelmeskedik az iszlám Franciaországban, hogyan tér át a franciák egyre nagyobb hányada a mohamedán hitre. Nem ennyire primer és leegyszerűsített értelmezése a hamis próféták megjelenésének. Nem iszlámellenes könyv. Még csak nem is migrációellenes. Mindez csak ürügy Houellebecq számára, hogy a lényegről beszéljen:
hogyan képes a külső világ nyomására az ember feladni önmagát, alkalmazkodni, behódolni, követni a hamis prófétát.
A behódolás, a hamis próféta követése az „Én vezérem bensőmből vezérel” József Attila-i parancsának feladása. A behódolás nem más, mint egy idegen értékrendszer elfogadása, először külsődlegességekben, majd egyre inkább belülről is átérezve. Először csak a kézlendítés, a Heil Hitler, aztán már annak józan belátása, hogy a zsidók világuralmát valahogy meg kell szüntetni. A behódolás lassú folyamat, lépésről lépésre történik meg az átalakulás. A külsőség egyre inkább belülről elfogadott hitté válik. A hamis próféta észrevétlenül győzedelmeskedik. Houellebecq könyve egy értelmiség behódolási folyamatának a részletes, érzékletes leírása.
Amikor azt látom, hogy barátaim lelkesen olvasnak és a külső nyomás hatására elfogadnak, mélynek, pontosnak éreznek hatalmi törekvéseket alátámasztó, önigazoló divatfrázisokat, akkor látom, ahogy hamis próféták nyomában elindultak a teljes behódolás felé vezető úton, elfelejtik a gondolkodás alapszabályait és hamarost hűséges alattvalók lesznek.
Amikor azt látom, hogy barátom sokak által olvasott hírlevelében képes azt leírni történelemhamisító manipulációkról, hogy számára érthetőek, elfogadhatóak, akkor rémülten nézek rá, hogy a történelem elhazudása, a hamis próféták megjelenése tényleg képes volt őt is maga alá gyűrni?
Ahogy szűnik meg a szolidaritás, ahogy egyre többen gondolják a társadalom peremére szorítottakról, hogy „végül is maguknak akarták a bajt, ők a hibásak sorsuk rosszabbra fordulásáért”, ahogy a mindent átható uralkodó ideológiák egyre többeket sodornak magukkal barátaim közül, ahogy terjed a behódolás, úgy nézek egyre szomorúbban magam elé, úgy maradok mindinkább magamra.
Novák Attila,
történész
Nagyon egyértelműen és keményen fogalmaz a hetiszakasz a hamis prófétákkal kapcsolatban: közvetlenül vagy közvetetten, de meg ölni őket rendelése szerint. Vagy, ha mással végeztetjük el a piszkos munkát, ki kell őket végeztetni. Hiszen letérítik a Népet a helyes útról, hiszen azt a látszatot keltik, mintha lennének Istenek az Egyetlen Istenen kívül.
A kép erős és halálos, nyilván nem korunkra méretezett a nyilvánvaló és közvetlen brutalitásával, és nyilvánvaló a pedagógiai jellege is.
Ugyanakkor, ha lefejtjük a véres történelmi burkot, felfedjük a szöveg gyilkos tiltásba borítkozó jelzőlámpáinak valódi útmutatását, akkor láthatjuk, hogy a Hamis Prófétát – aki a szöveg alapján akár sikeres is lehet – azért kell eltávolítani magunk közül, mert akadályt képez az igazi megismeréssel szemben. Ezek az akadályok ma éppenséggel a különféle vonzó és csillogó, ám totális ideológiák lehetnek: régebben a reflektálatlan baloldaliság, ma éppen a mindent elnyelő nacionalizmusok és konzervativizmusok különféle fajtái építhetnek fel ilyen üvegpalotát az Ember és az Isten közé. Szimbolikusan értelmezve tehát ezeket a sorokat, az ideológiák eltávolítása szükséges és elengedhetetlen feltétele annak, hogy meglássuk, ami Igaz, és ami Jó. Amire valóban szükségünk van.
