Bemidbár 15. fejezet
37. Az Örökkévaló így szólt Moséhez: 38. „Szólj Izrael gyermekeihez és mondd meg nekik, hogy nemzedékeken át készítsenek rojtot ruháik szélére, és készítsenek minden szél rojtjára kék-bíbor zsinórt. 39. Szolgáljon ez a rojt számotokra arra, hogy nézzetek rá, és emlékezzetek az Örökkévaló minden parancsolatára, és azok szerint cselekedjetek! Ne a szívetek után és a szemetek után menjetek, amelyek szajhálkodásra csábítanak titeket, 40. hanem tartsátok észben minden parancsolatomat és azok szerint cselekedjetek! Különüljetek el Istenetek számára! 41. Én, az Örökkévaló vagyok, a ti Istenetek, aki kihozott benneteket Egyiptomból, hogy a ti Istenetek legyek. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
A zsidó vallás egyik legismertebb parancsolata és jelképe a ruhák szélén található cicit. E szót általában szemlélőrojtnak fordítják. (A Tóra más részén (Dvárim 22:12) gdilim néven is előfordul). Napjainkban a szemlélőrojtok legtöbbször csak az ima alatt viselt táliton (imaköpenyen), illetve az ing alatt egész nap viselt „kis tálit”-on találhatóak meg. A szemlélőrojt egyik fonala eredetileg bíborkék színű volt (erről bővebben lásd a 15:38-hoz írt magyarázatot), de a Bölcsek már a talmudi korban úgy döntöttek, hogy a szemlélőrojt e bíborkék rész nélkül is kóser. Az elmúlt évtizedekben kezdett újra elterjedtté válni egyes vallásos csoportoknál, hogy olyan ingeket hordanak, amelyeknek van négy sarka és ismét kék színű fonalat tesznek a cicitre, noha nem lehetünk benne teljesen biztosak, hogy ez ugyanaz a szín, mint a bibliai korban volt.
A szemlélőrojt legfőbb funkciója volt, hogy megpillantása emlékeztetőül szolgáljon, és arra buzdítson, hogy mindenki betartsa az Örökkévaló parancsolatait. A 21. századi olvasó számára különösen érdekes lehet azon elgondolkodni, hogy az agykutatás és a viselkedés pszichológia jelenlegi eredményei mennyire hozhatók összhangba a tórai elképzeléssel a látás, a vágyak, a döntések és a valós cselekedetek összefüggéséről. Szintén elgondolkoztató egy olyan elitcsoport (Izrael, a „papok királysága”) státusza, amelynek különlegessége elsősorban többlet kötelességeiben, és nem többlet jogaiban nyilvánul meg.
38. készítsenek rojtot ruháik szélére – A héber cicit szót általában rojtnak vagy bojtnak fordítják, de maga a Tóra nem írja le részletesen, hogy milyen lehetett. Maga a cicit szó talán a rápillantani להציץ (lehácic) igéből, vagy a dísz jelentésű ציץ (cic) főnévből származik. A héber כַּנְפֵי בִגְדֵיהֶם (kánfé bigdéhem) kifejezés szó szerinti fordítása a „ruháik szárnyai” lenne, tehát valószínűleg sarokkal nem rendelkező ruhákon, ú.n. tunikákon viselték. Az i.sz. 2. század régészeti leletei is azt mutatják, hogy sarok nélküli ruhák szélén viselték a cicitet. Elképzelhető, csipkés szegéllyel díszített ruhákat is hordtak, és ezek a szegélyek emlékeztettek „szárnyakra”.
kék-bíbor zsinórt – A תְּכֵלֶת (tchelet) színt a föníciai tengerparton halászott kagyló vagy csigafajta esszenciájából nyerhették ki, előállítása nagyon munkaigényes és meglehetősen drága volt. Ezt a színt általában királyi ruhák színezéséhez használták a Mediterráneumban, az ókori Izraelben pedig a papi ruha és a Szentély egy részének színe is volt. Talán annak lehetett a szimbóluma, hogy a Tóra szerint Izrael népe a „papok királysága és szent nép” (Smot 19:6) illetve Isten, a világ királyának „fia” (Dvárim 14:1), így a közösség egésze jogosult e szín viselésére.
39. nézzetek rá, és emlékezzetek az Örökkévaló minden parancsolatára, hogy azok szerint cselekedjetek – A szöveg szerint a cicit egy mnemotechnikai segédeszközként funkcionál: a rápillantás segít a kísértésekkel teli pillanatokban is felidézni és/vagy észben tartani, illetve betartani a Tóra parancsolatait.
Ne a szívetek után és a szemetek után menjetek – A szövegben szereplő לתור (látur) ige jelenthet követést, menést, de – a kevésbé semleges – kémkedést is. A szó ebben az értelemben szerepel a szintén ebben a hetiszakaszban olvasható, balul sikerült akció leírásában, az Izrael országának felderítésére küldött tizenkét kém történetében (13.-14. fejezet).
amelyek szajhálkodásra csábítanak titeket – A ז.נ.ה. gyökből származó szavak elsősorban tiltott nemi kapcsolatokra, többek között a prostitúcióra utalnak, de gyakori jelentésük az idegen istenekkel való „erkölcstelenkedés” is. A rabbinikus magyarázat szerint a szív követése visz a bálványimádásra, a szem követése pedig a tiltott szexuális aktusokhoz vezet.
40. Különüljetek el Istenetek számára! – Vagy: „Szentek legyetek!” A biblia קדוש (kádos) szó legfőbb jelentése az elválasztáshoz és elkülönüléshez kapcsolódik. Az számít szentnek, ami Isten számára elkülönített. Izrael népe attól „szent nép”, hogy az Istennel kötött szövetségen és annak parancsolatain keresztül az Örökkévaló szolgálatára elkülönülő néppé lett. A cicit és az azon található bíborkék fonal erre a különleges kötelességekkel járó státuszra emlékeztet.
41. Én, az Örökkévaló vagyok, a ti Istenetek, aki kihozott benneteket Egyiptomból, hogy a ti Istenetek legyek. – Az egyiptomi kivonulás ismételt említése az előző gondolatot folytatja: a cicit és a bíborkék fonal arra emlékeztetik Izrael népét, hogy Isten azért szabadította meg őket a rabszolgaságból, hogy a királyi-papi szín viselésére jogosító szövetséget megkösse velük, ez a kiemelt státusz azonban a szövetség szabályainak megtartására kötelez.
Nemzetközi kommentár
michael paley rabbi
kommentárja
A cicesz parancsa, a közösség és a hit intim személyessége
Eredeti kommentár: Jonathan Sacks rabbi
A cicesz viselésére vonatkozó tórai parancsot két különböző módon is teljesíteni kell a zsidó hagyomány szerint. Hordanunk kell a cicesz rojtjait a ruha alatt egész nap, de kívülről is bele kell burkolóznunk, amikor közösségben imádkozunk.
Jonathan Sacks, a rendkívül népszerű Tóra-magyarázó, egykori brit főrabbi szerint az egyik esetben a cicesz „egyenruha”, amely egy szerepviszonyt fejez ki, olyan magasztos öltözet, amelyben Isten elé járulunk. Imádkozás közben szeretnénk elérni „valódi” önmagunktól jobbik önmagunkhoz, önmagunkhoz, mint egyelőre be nem váltott lehetőséghez. Ebben segít, erre is vonatkozik az imádkozás közben viselt, a cicesz rojtjait rögzítő táleszre mondott áldás, amely szerint arra kötelezett minket Isten, hogy „beburkolózzunk” a ciceszbe, eltűnjünk benne.
Eltűnjék mindaz, ami személyes bennünk, és megmaradjon az, ami összekapcsolja a közösséget, közös vágyakozásunk Isten közelsége után.
A cicesz parancsa azonban egyúttal arra is kötelez bennünket, hogy a ruhánk alatt is hordjunk, egész nap, ciceszt, amelynek legfeljebb a rojtjai lóghatnak ki, válhatnak láthatóvá mások számára. A cicesz így arra is emlékeztet minket – hiszen ez a funkciója -, ami mélységesen személyes, intim, bizalmas Istenhez fűződő kapcsolatunkban: abban, ami az embereket Istenhez fűzi, egyszerre van jelen valami a személyeségen, az egón messze túlnövő vonatkozás és valamiféle bensőséges személyesség is, Isten esendő személyünket is szereti, részesíti figyelmében Jonathans Sacks szerint, a Hozzá vezető két úton vezet minket végig a cicesz parancsából kinövő kétféle, párhuzamosan betartandó előírás. A cicesz parancsának két arca Isten és ember viszonyának kettősségére is emlékeztet.
A szerzőről
Jonathan Sacks rabbi diplomája mellett filozófiából szerzett doktorátust. Évtizedeken keresztül volt az Egyesült Királyság ortodox főrabbija, és a nem-zsidó társadalom számára is mértékadó, vezető értelmiségivé vált. Szerzői oldalán, a rabbisacks.org-on évek óta közzéteszi hetiszakasz-magyarázatait.
A kommentár forrása: http://rabbisacks.org/shlach-lecha-beyond-the-fringe/
kommentárok
Zeev Paskesz,
a MAOIH főtitkára
Noha ma legtöbben a Kazinczy utcában mászkáló, szakállas, sötét öltönyös zsidóként és az ortodox hitközség főtitkáraként ismernek, akinél természetes, majdnem munkaköri elvárás a ruha alól kilógó cicesz, én se mindig így öltöztem, hiszen korántsem a szigorú micvetartás volt a természetes életformánk gyerekkoromban. Az első kóser ciceszem történetét szeretném most elmondani.
Volt az előszobánkban egy nagy ruhásszekrény. Ennek a szekrénynek az egyik fiókjában voltak a régi vallási „ereklyék”: régi, megkopott tfilinek, bájtlik, kapelik... A gyerekkoron már jócskán túl, egyik böngészésem alkalmával kezembe akadt egy régi-régi, mini gyermekcidákli. Elkezdtem hordani, talán a mellkasomig ha ért. Ekkor persze már micve tartó voltam, és sábesz előtt mindig elmentem a rituális fürdőbe. Az egyik ilyen erevsabeszi mikvézésnél egy idősebb hászid bácsi kedvesen megkérdezte vajon tudom-e, hogy ez a cicesz nagyon nem kóser, mivel ez kisgyermekekre való nem pedig egy ilyen bócherre (18 éves voltam ekkor). Válaszom az volt, hogy ez van. Két nappal később a csendes kánikulai vasárnap délután kellősközepén csöngetnek. Ott állt az én öreg barátom a mikvéből, egy vadonat új, normális méretű ciceszzel. Honnan szerezte ezt két nap alatt? (Ne felejtsük, a nyolcvanas évek közepén járunk, a rendszerváltásra még gondolni se lehetett, valamint közben egy sábesz is volt…) Honnan tudta meg, hol lakunk? Máig sem tudom.
A történet lezárása is érdekes: öt évvel később, immár Jeruzsálemben újra találkoztunk. Ekkor derült ki, hogy a bácsi a rabbim apósa Williamsburgből. Hát ilyen kicsi az Örökkévaló világa és ennyit tesz egy kóser cicesz...
Ledniczky Lívia,
történész
A cicit, vagy askenáz kiejtéssel: cicesz viselése sajátos micvá. A háláchikus hagyomány szerint nem mindig, csak nappal kötelező viselni, olyan ruhákon, melyeknek négy sarka van. Abból a szempontból is különleges, hogy ellentétben a legtöbb micvával, a Tóra meghatározza a célját: azért kell viselni, hogy emlékeztessen a lényegre.
Tehát az Örökkévaló csomót köt a zsebkendőnkre, hogy ne felejtsük el, ami igazán fontos.
Bár a Tóra nem szűkíti le, a rabbinikus hagyomány már csak a férfiak számára tartja kötelező viseletnek a ciceszt. Bölcseink tehát úgy érezhették, hogy csak a férfiakat kell rendszeresen emlékeztetni a fontos dolgokra. Nem vitatkozom velük.
Több olyan tárgy van a zsidó hagyományban, amelyek egy zsidó férfi „ autentikusságát” látványosan szemléltetik. Kipa, kalap, cicesz, tfilin, tálesz, monokróm öltözet, gártli, kaftán, de ide sorolhatnánk a pajeszt és a szakállt is.
E férfi szimbólumokká vált jelképek viselése számos zsidó csoport szerint a nők számára nem megengedett, hiszen szerintük a kalapos, fekete egyenviseletet hordó férfi lehet csak az „igazi zsidóság” autentikus képviselője, így a nőknek eleve nem lehet esélyük a közösség képviseletére.
Az autentikusság követelése a hatalom követelése is egyben, és a külsőségek kitűnő hatalmi szimbólumok: sokan azt hiszik, hogy az autentikus viselet dönti el, ki reprezentálhatja a zsidókat, ki hivatott a képviseletükre.
Eljuthatunk oda, hogy a szakáll teszi a rabbit, a cicesz meg a hívő zsidót. Pedig a cicesz éppen az a tárgy, amely arra figyelmeztet, hogy a lényegre figyeljük, ne a külsőségekre, belülre és ne kívülre. A cicesz egy csomó a zsebkendőn, amivel emlékeztetni akar minket az Örökkévaló a lényegre, arra, mi az, ami tényleg fontos. Mi a lényeg? A Tóra ebben a hetiszakaszban a cicesz kapcsán így határozza meg: „Én az Örökkévaló vagyok, a ti Istenetek, aki kihozott benneteket Egyiptomból, hogy a ti Istenetek legyek”.
Az Örökkévaló kihozott minket Egyiptomból, ami nagy felelősséget is ró ránk. Mi ismerjük a szolgaságot és szabadulást. Felelősségünk van azok iránt, akik most vannak „Egyiptomban”, azok iránt, akik akár a többség előítélete, akár anyagi helyzetük miatt meg vannak fosztva a szabadságtól.
Egyiptomban nem voltunk szabadok, és ha az egyiptomi kivonulás az a fontos dolog, amire mindig emlékeznünk kell, akkor a személyes életünkben is figyelnünk kell arra, hogy ne hozzunk létre „Egyiptomokat” magunknak. Ne váljuk rabjává egy munka teljesítésének, egy tárgy megszerzésének, amellett, hogy egyre jobbra és többre törekednénk. Nehéz az egyensúlyt megtalálni.
A cicesz arra emlékeztet, hogy még nagyon sok dolgunk van.
