Vájikrá 18. fejezet
19. Nőhöz, menstruációs tisztátalansága idején, szemérmét fölfedni ne közelíts! 20. Társad feleségébe ne hatolj bele, magodat beleengedve, tisztátalanná válva ezáltal. 21. Magodból senkit ne engedj átadni Molechnak, ne szentségtelenítsd meg Istened nevét, én vagyok az Örökkévaló. 22. Férfival ne hálj úgy, ahogy asszonnyal hálnak, tabu az. 23. Semmilyen szarvasmarhafélébe ne hatolj bele, tisztátalanná válva ezáltal. Nő ne álljon barom elé, hogy az meghágja, elhajlás az. 24. Ne váljatok tisztátalanná ezek közül semmivel, mert mindezekkel a dolgokkal váltak tisztátalanná azok a népek, amelyeket elűzök előled; 25. tisztátalanná vált az ország, számon kértem rajta a bűnt, és kihányta az ország a lakóit.
A Tóra szabályai az élet szinte minden területére, így a szexualitásra is kiterjednek. A nemiségre vonatkozó szabályok egy része a nyugati világ nagy részén ma is érvényes, ilyen például a házasságtörés és az állatokkal való közösülés tilalma, vagy az itt le nem fordított, de a Tóra ugyanezen fejezetében szereplő, a közeli vérrokonok szexuális kapcsolatára vonatkozó tilalmak. Más tilalmak (például az, amely a menstruáció alatti szexuális életre vonatkozik) korunkban inkább higiéniai, és nem erkölcsi értelemben tűnnek érvényesnek.
Ugyanakkor, a szexualitásra vonatkozó törvények között vannak olyanok is, amelyek a 21. századi olvasó szemében érthetetlennek, önkényesnek, vagy egyenesen erkölcsileg rossznak tűnhetnek.
A szexualitásra vonatkozó erkölcsi szabályokra különösen igaz, hogy az adott korszaktól és az adott társadalomtól függenek. Érdemes emlékezni rá, hogy a nyugati világban a homoszexualitást még a 20. század nagy részében is jogi és erkölcsi szempontból is elítélték, így nem különösebben meglepő a homoszexualitás tórai tilalma. Napjainkban számos zsidó vallási irányzat is vagy teljesen törölte, vagy legalábbis enyhíteni próbálta e tilalmat. A vallásjogi hagyományban a változtatásokkal kapcsolatban leggyanakvóbb ortodoxián belül – amely a zsidó vallási irányzatok között kisebbségben van – is egyre többen hirdetnek minimum toleráns, de gyakran teljesen elfogadó hozzáállást a homoszexuális személyekkel kapcsolatban, még akkor is, ha a többségi vallásjogértelmezés szerint a homoszexuális nemi aktus tilalma – egyelőre legalábbis – feloldhatatlannak tűnik. Ha vallásjogi szempontból az ortodox irányzatokban nincs is jelentős változás, a nem a háláchá előírásait követő szexuális viselkedéshez fűződő viszony az elmúlt évtizedekben megengedőbbé vált.
19. Lásd a kommentárt a Mecorá hetiszakaszhoz. Ott a Vájikrá 15:24 csak leszögezi, hogy a menstruáló nővel folytatott nemi érintkezés a férfit a tisztátalanság olyan fokára helyezi, mintha ő is menstruálna, de nem tiltja meg az aktust. A bibliakutatók szerint több papi forrás létezett, és ez a szigorúbb, a nemi kapcsolatot a menstruáló nővel explicit módon megtiltó forrás az úgynevezett „Szentség” törvénygyűjteményhez tartozik, amely a menstruáló nőket valószínűleg tabunak tekintette.
20. társad – A héber ámitchá [עֲמִיתְךָ] szó használata arra utal, hogy, elsősorban legalábbis, a szűkebb közösség tagjaira vonatkozott a másik ember feleségével való nemi kapcsolat tilalma.
ne hatolj bele, magodat beleengedve – A szöveg szinte jogászi részletességgel határozza meg, hogy a behatolás és a magömlés együttesen számít házasságtörésnek. A szövegben szereplő zerá (mag) szó, egyben leszármazottat is jelent, és arra utal, hogy egy patrilineáris társadalomban komoly konfliktusforrás volt, ha az apa kiléte bizonytalan volt.
tisztátalanná válva ezáltal – A „Szentség” törvénygyűjtemény itt erkölcsi értelemben is használja a tisztátalanság szót, és nem csak technikai értelemben, mint ahogy az a korábbi fejezetekben szerepelt, ahol mindenfajta közösülés automatikusan tisztátalanná tette a résztvevőket. (Lásd 15:18)
21. Molech kánaánita istenség volt, és az „átadás” kifejezés valószínűleg gyermekáldozatot takart. A kifejezés teljes formájában talán „ne vidd át a tűzön Molechnak” lehetett. Eldöntetlen, hogy a kultusz csak a tűzön átadás rítusát, vagy a gyerekek égőáldozatként történő feláldozását is magába foglalta-e. Ebben a versben is a „magod” kifejezés szerepel, hasonlóan a szexuális tilalmakra vonatkozó részhez, arra utalhat, hogy a bármilyen értelemben vett „mag” ne kerüljön semmilyen értelemben vett tiltott helyre.
22. Férfival ne hálj úgy, ahogy asszonnyal hálnak – A héber miskeve isá [מִשְׁכְּבֵי אִשָּׁה] kifejezés valószínűleg az anális közösülésre utal. Más fajta férfi homoszexuális kapcsolatot a szöveg legalábbis explicit módon nem tűnik megtiltani, és a leszbikus kapcsolatok tilalmát a Tóra nem említi, noha nehéz elképzelni, hogy a jelenség ismeretlen lett volna. A férfi homoszexuális aktus tilalma a Szentség törvénygyűjteményben még egyszer visszatér, de a Tórában máshol nem szerepel. Valószínűnek tűnik a feltevés, hogy a „Szentség” törvénygyűjteményben minden olyan magömléssel járó szexuális aktust tilosnak minősítettek, amely potenciálisan sem szolgálhatta a szaporodást. A kortárs értelmezők, akik jelentős részben úgy vélik, nem az egyneműek nemi érintkezésével van erkölcsi probléma, hanem azzal a törvénnyel, amely ezt tiltani akarja, számos interpretációs eszközzel igyekeztek enyhíteni a tilalmon. Felvetették pl. annak lehetőségét, hogy a kontextusból kiindulva lehet úgy vélni, hogy csak a vérrokonokkal való, vagy csak a bálványimádó kultuszok keretében megvalósuló homoszexuális aktus tilos.
tabu az – A héber toevá [תּוֹעֵבָה] szó sok értelemben fordul elő a Tórában, de mindig negatív, ellenszenvet tükröző kifejezés, ez indokolja, hogy általában „utálatosságnak” fordítják. Az egyiptomiak számára például a birkapásztorokkal való érintkezés volt a toevá, tabu.
23. elhajlás az – A héber tevel [תֶּבֶל] szó valószínűleg a ב.ל.ל. „összekever, vegyít” gyökből származik, és a különböző fajták elítélendő keveredésére utal. A papi megközelítés szerint valószínűleg csak azok lehetnek legitim nemi kapcsolatok, amelyben a felek „egymáshoz valók”, azaz – legalábbis elvben – utódokat nemzeni képesek.
24-25. A szöveg azt sugallja, hogy a felsorolt tiltott cselekedeteknek valós, vagy metaforikus értelemben negatív kisugárzása van, és ezek a negatív erők beszennyezik az elkövetőt, majd rajta keresztül az országot, és végül Kánaán földje leveti magáról (szó szerint: kihányja) az ott élő, tisztátalanná vált népeket. E a tórai rész szerint nem a honfoglaló izraeliták lesznek a kánaánita népek elűzői vagy elpusztítói, hanem maga az ország fogja kivetni magából a rá méltatlan lakosokat.
Nemzetközi kommentár
michael paley rabbi
kommentárja
Van-e befogadó ortodoxia? A homoszexualitás kérdése
Eredeti kommentár: Ráv Shlomo Riskin, amerikai-izraeli modern ortodox rabbi
Mihez kezdhet a férfiak közötti testi szerelemnek az Áchre mot hetiszakaszban szereplő, egyértelműnek tűnő tiltásával olyasvalaki, aki kinyilatkoztatottnak tekinti és kötelezőnek tudja magára nézve a Tóra minden egyes betűjét, ugyanakkor erkölcsileg igazolhatatlannak tartja a homoszexualitás megbélyegzését? Nem egészen két éve hatalmas vihart váltott ki egy válaszkísérlet.
Shlomo Riskin az ortodox világ kivételes figurája. A XX. századi modern ortodoxia egyik legfontosabb rabbija, Joseph Beer Soloveitchik tanítványa, az 1967-ben elfoglalt területeken lévő Efrát nevű település rabbija. Az ortodox nők vallási jogainak szószólója, nőket képez ki és bíz meg rabbi-feladatokkal, a vallásközi párbeszéd lelkes híve és síkra száll a homoszexuális párok elfogadásáért is.
Egy izraeli ortodox újságnak adott interjúban fejtette ki Riskin rabbi 2017 nyarán, hogy a zsidó jog szerinte felmentést ad a homoszexuális testi szerelem vétke alól azoknak, akiknek a saját nemük iránti vonzalmaik genetikailag determináltak, akik a szerelmi gyengédséget, összetartozást egyedül egy másik férfivel tudják megélni. Riskin érvelése szerint nekik tulajdonképpen nincsen választásuk, ha nem kívánják teljes mértékben és véglegesen felszámolni saját érzelmi életüket, ezért vonatkozik rájuk az a talmudi elv, hogy azt, aki kényszer hatása alatt cselekszik, a Könyörületes Isten felmenti a büntetés alól. Riskin szerint a belső, érzelmi késztetés ugyanolyan megítélés alá esik ebben az esetben, mint a külső kényszer, amellyel kapcsolatban a Talmud eredetileg megalkotta ezt a koncepciót, alighanem azért, mert alapvető érzelmi késztetéseink elfojtásával csak emberhez nem méltó életet lehetne élni.
Riskin véleménye éles vitát váltott ki, maga az érv nem új ugyan, de rendkívüli súlyt ad neki, hogy egy merészsége ellenére is köztiszteletnek örvendő liberális-ortodox rabbi hivatkozott rá. Ez az eset is arra utal, hogy
a nők és az LMBTQ-közösség tagjai egyenjogúságának kérdése a közeljövő legfontosabb kihívásainak egyikét jelenti a modern ortodoxia számára
a zsidó világ két központjában, az Egyesült Államokban és Izraelben is, de végső soron minden, a zsidó vallásjogot komolyan venni igyekvő zsidó vallási irányzatnak szembe kell néznie a problémával.
A szerzőről
Shlomo Riskin 1940-ben született, a modern ortodoxia legfontosabb oktatási intézményében, a Yeshiva Universityn avatták rabbivá. Az Ohr Torah Stone Institutions nevű hatalmas ortodox oktatási intézményhálózat alapítója. Egyaránt ismert a háláchához való ragaszkodásáról és egyes vallási kérdésekben kialakított liberális nézeteiről.
A kommentár forrása: https://www.srugim.co.il
kommentárok
Wéber Edina,
a Melton School of Adult Jewish Learning oktatója
Ugye emlékszünk a legutóbbi esetre, amikor a Tóra törvényeinek értelmében a rabbinikus bíróság negyven korbácsütést rótt ki arra a férfira, aki megrágalmazta a feleségét? Amikor a tartozását megfizetni képtelen adós gyermekét rabszolgának adták el büntetésként? Amikor halálos ítéletet mondtak ki a szombati nyugalom megsértése, vagy megcsalásos családi dráma miatt? Nem emlékszünk? Talán nem véletlen. Vajon miért oly gyakori mégis, manapság is a szó szerinti értelmezésre való hivatkozás, az irreális szigor a szexuális „bűnökkel”, különösen a homoszexualitással kapcsolatban?
Vajon ki és mi alapján válogat a tórai törvények – az Örökkévaló szavai – között, és dönti el, hogy mely bűnöket mennyire kell komolyan venni? Miért vált ki szélsőséges reakciókat két ember egymás iránti szeretetének fizikai megnyilvánulása?
A témában mélyebbre ásva láthatjuk, hogy számos vallásjogi, történelmi, társadalmi, emberi és egyéb szempont sorakoztatható fel pro és kontra. A Tóra rögtön az elején leszögezi, hogy nemre, korra, szexuális orientációra való tekintet nélkül „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (Beresit 1:27) Azaz túl azon, hogy minden ember egy bizonyos terv szerint teremtetett, a szövegből úgy tűnik, minden ember férfi és nő egy személyben – tehát mindannyiunkban jelen van mindkét aspektus. Továbbá „látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (Beresit 1:31). Ha elfogadjuk, hogy a Tóra szerint mindenkiben megvan a másik nem egy-egy aspektusa is, akkor talán azt is kimondhatjuk, hogy a szexuális irányultság nem választás kérdése. A zsidó jog pedig számtalan tórai és talmudi forrásra támaszkodva általában úgy rendelkezik, hogy az „akaratlanul elkövetett bűnökért” nem szabható ki büntetés. Ám ezzel még nem kaptunk választ arra, hogy két ember egymás iránti szerelme miért bűn. Talán mert „…férfival ne hálj úgy, ahogy egy asszonnyal hálnak…”? A legcsekélyebb biológiai ismeretek birtokában bátran kijelenthetjük, hogy férfival aligha hálhatunk úgy, ahogy asszonnyal tennénk. Vagy talán arra hivatkozzunk, hogy egy homoszexuális ember esetleg nem teljesíti a szaporodás és sokasodás parancsolatát? Közvetlen környezetünkben körültekintve látni fogjuk, hogy bizony ez az állítás nem igaz:
a magyar zsidó közösségen belül is számos szivárványcsaláddal találkozhatunk.
A jelenlegi zsidó gyakorlatból tehát úgy tűnik, hogy noha a rabbinikus álláspont messze van még a „tilalom” feloldásától, mind közösségi, mind egyéni szinten egyre kopik a „középkori” felfogás, és ezzel egyidejűleg egyre nő a befogadás a saját zsidóságukat fontosnak tartó és megélni kívánó meleg családok irányába.
Büchler Tamás,
az Izraeli Kulturális Intézet igazgatója
A melegjogi mozgalmak évtizedek óta harcolnak azért, hogy az LMBTQ közösség tagjai a társadalom egyenlő tagjai lehessenek. A grassroot aktivizmus, valamint a nemzetközi és nemzeti emberi jogi szervezetek folyamatos munkájának köszönhető, hogy a közvélemény támogatása ebben a témában egyre erősödik – ez pedig előkészíti azt, hogy a kormányok világszerte olyan lépéseket tegyenek az LMBTQ emberek alapvető emberi jogainak védelméért, amelyek még akár pár éve elképzelhetetlenek lettek volna.
Az elmúlt két évtizedben zsidó közösségek eltérően reagáltak erre a jelenségre: egy részük ennek a küzdelemnek az élére állt mind vallási, mind világi szempontból: más közösségek pedig dogmatikus merevséggel utasították el a melegek befogadását a zsidó élet különböző területein.
A zsidó szövegeket, a Tóra és a Talmud kommentárjait, a kommentárok kommentárjait a zsidó bölcsek gyakran tengerhez hasonlították – úgy kiterjedésük, mint mélységük miatt. Az egyén a közösség hajójában ül, és a közösséget alkotó sok egyén konszenzusa dönti el a szövegek értelmezésével, hogy a hagyományok és szabályok tengerén merre hajózik tovább. Nem lehet ignorálni az áramlatokat, melyek szabad teret adnak a kirekesztésnek és gyűlöletnek, de
könnyen találunk forrásokat arról is, hogy zsidóként miért kötelességünk a heteronormatívtól különböző nemi és szexuális identitású emberek elfogadása és integrálása a zsidó közösségbe.
Millió okot tudnék felsorolni, hogy szerintem miért az utóbbi irány a helyénvaló, és miért erősebbek a befogadás mellett szóló háláchikus és a zsidó etikai érvek. Könnyen hozzáférhetőek az erről szóló könyvek és esszék. Szervezetek, konferenciák tűzték ki ezek eljuttatását a lehető legtöbb emberhez. Lehet róluk vitatkozni, véleményeket és ellenvéleményeket megfogalmazni például arról, hogy mit jelenthet a tórai szövegben a „Férfival ne hálj úgy, ahogy egy asszonnyal hálnak” parancsa, vagy hogy miként fordítsuk a „toevá” szót héberről – én azonban egy más bibliai szakaszt hívok segítségül, amely nekem, mint a közösség aktív tagjának releváns, itt és most, 2019-ben Budapesten.
Az egyik zsoltár szövege így szól: „A kő, melyet megvetettek az építők, a saroknak fejévé lett” (118:22). Számomra ennek a mondatnak szinte profetikus ereje van. Az LMBTQ zsidók egészen a közelmúltig a zsidó élet perifériájára voltak szorítva: a közösségi, vallási vezetői szerepektől elzártan, a családalapítás, házasság élményét megtagadták tőlük, és ami talán még rosszabb, olyan élethelyzetekbe és szerepekbe kényszerültek, amivel a saját és mások életét tették tönkre. Hála az elmúlt évtizedek harcának, a rendszerszintű és sokszoros diszkrimináció sötétségéből előbújva napjainkban a világ minden táján, Izraelben, az Egyesült Államokban és igen, itt Budapesten is, az LMBTQ zsidók a közösségeknek szentelhetik tudásukat: tanárok, rabbik, szervezetek vezetői, aktivisták, önkéntesek, támogatók lehetnek, közösségünk az ő munkájuknak köszönhetően lett erősebb, sokszínűbb és gazdagabb. Amikor a Tórának ezt a szakaszát olvassuk, szerintem fontos, hogy jusson eszünkbe ez a bizonyos sarokkő, az LMBTQ zsidók és munkájuk, amelyre, több egyéb kő mellett közösségünket folyamatosan építjük.
