Vájikrá 15. fejezet
19. Egy nőnek, ha vérfolyása van, és a szeméremtestéből van a folyása, akkor hét napig tartson a menstruációs ideje, és ha valaki megérinti, estig váljon tisztátalanná. 20. Amire menstruálása alatt ráfekszik, tisztátalan legyen. Amire ráül, tisztátalan legyen. 21. Aki megérinti a fekvőhelyét, mossa ki a ruháit, és fürödjön meg vízben – estig tisztátalan legyen. 22. Aki megérinti azt, amire ráült, mossa ki a ruháit, és fürödjön meg vízben – estig tisztátalan legyen. 23. Ha az ágyneműjét, vagy azt a tárgyat érinti meg, amelyen ülni szokott – estig tisztátalan legyen. 24. Ha pedig egy férfi vele hál, a menstruáció [státusza] szálljon rá, és legyen a férfi tisztátalan hét napig, a fekvőhely, amelyre ráfekszik, szintén legyen tisztátalan.
A korábbi hetiszakaszban foglalkoztunk a tumá – jobb kifejezés híján „tisztátalanság”-nak fordított – fogalmával. Erről ismét hangsúlyozni kell, hogy bár az európai nyelveken ez az elnevezés negatív konnotációval bír, de a bibliai korban nem bűnnek, morális kategóriának, hanem egyszerű, természetes állapotnak tekintették. A környező népek kultúrájában szintén gyakori volt a menstruáló nők – sokszor sokkal szigorúbb – elkülönítése.
A tisztátalansági törvények különbséget tettek az enyhébb és a súlyosabb tisztátalanságok között. Az enyhe tisztátalanságok, csak estig tették tisztátalanná az embert, és a vízben való mosdás elegendő volt a megtisztuláshoz. A súlyosabbnak számító tisztátalanságok esetében, egy hétnek kellett eltelnie, és egy áldozat bemutatására is szükség lehetett a táhor („tiszta”) státusz visszaszerzéséhez.
A Vájikrá 15. fejezete szerint a menstruáló nővel való hétköznapi érintkezés, a tumá enyhébb esetének számít. Sőt, ez a fejezet a menstruáló nővel való szexuális kapcsolatot sem tiltja, csak leszögezi, hogy az a férfit is súlyosan tisztátalanná teszi, egy egész hétre. A menstruáló nővel való szexuális kapcsolatot több más tórai vers tiltja meg. (például: Vájikrá 18:19: „Nőhöz menstruációs tisztátalansága idején szemérmét fölfedni ne közelíts!”) A tradicionális magyarázók szerint a későbbi versek kiegészítik a korábbit, és nincs köztük ellentét. A bibliakutatók általában úgy vélik, hogy a különböző versek egymással ellentétes papi hagyományoknak adnak hangot. A későbbi zsidó jogi hagyomány egyértelműen a szigorúbb álláspontot tette magáévá,
megtiltott minden fajta fizikai érintkezést a menstruáló nő és férje között, és ez a szabályozás a Szentély lerombolása után is érvényben maradt, noha szinte az összes többi tisztátalanságra vonatkozó előírás hatálya megszűnt.
19. szeméremtestéből – Szó szerint: húsából. A fordítás a 12. századi kommentátor, Ávráhám ibn Ezra értelmezését követi, aki szerint a szó a nemi szervre utaló eufemizmus.
hét napig tartson a menstruációs ideje – A héber nidá szó egyértelműen a menstruálás állapotára vonatkozik a Tórában is, és a mai héberben is. A szó pontos jelentésére, és gyökbetűinek meghatározására több, egyaránt ésszerű javaslat is van. Általában a נ.ד.ה. betűket tekintik a gyöknek, és az ebből származó ige egyik jelentése kiközösítés, a közösségtől való eltávolítás. Baruch Levine rabbi és bibliakutató szerint viszont egy akkád szóból lehet megérteni ezt az igét, és gyöke a נ.ז.ה. betűk. Jelentése „locsol” vagy „kifröccsen”, és így a menstruáció fizikai folyamatára utal. Valószínűleg a hét napot tekintették a menstruáció átlagos idejének. A talmudi bölcsek azonban (a Vájikrá 15:28 érvényének kiterjesztése alapján) úgy döntöttek, hogy a menstruáció vége után hét „tiszta” napot kell várni, és a nő csak azután mehet el a rituális fürdőbe megszüntetni a tisztátalanság állapotát.
20. Amire menstruálása alatt ráfekszik, tisztátalan legyen – A tumá állapota átterjedt mindarra, ami érintkezésbe került a menstruáló nővel, legyen szó élőlényről, vagy tárgyról.
23. A héber mondat szerkezete nem teszi lehetővé a mondat jelentésének egyértelmű meghatározását, így eltérő fordítás is lehetséges.
24. Ha pedig egy férfi vele hál, a menstruáció [státusza] szálljon rá és legyen a férfi tisztátalan hét napig – Ahogy a bevezetőben is áll, ez a vers nem tűnik megtiltani a nemi érintkezést a menstruáló nővel, viszont leszögezi, hogy ilyen esetben a súlyos tumá státusza „átterjed” a férfire is, és olyan tisztátalansági előírások vonatkoznak majd rá, mintha ő is menstruálna.
Nemzetközi kommentár
michael paley rabbi
kommentárja
A menstruáció áldása és az önmagunkra fordított napok
Eredeti kommentár: Elyse Goldstein
A menstruáció idejét a nőknek elkülönítetten, egyedül kell végigcsinálniuk, a menstruáció folyamata tisztátalan. De ez az elkülönültség kivételes állapotot jelöl, felkészülés a termékenység új ciklusára. A testi folyamatokat megáldó zsidó hagyománynak így is kell kezelnie ezt az időszakot.
A havi vérzése idején a nő „tisztátalan”, de, ahogy a jegyzetből és a kommentárokból is kiderül, ez nem fizikai állapotot jelöl, tulajdonképpen csak közelítő fordítás, bizonyos dolgokra ilyenkor alkalmatlan az ember, ebben az időszakban el kel különülnie, magára kell maradnia.
Az elkülönítés, a tabusítás a kivételes dolgok osztályrésze is lehet, a szentség héberül az elkülönítéssel kapcsolódik össze a ק.ד.ש. (k.d.s.) gyökben, amelyből a kidus, illetve a kádis szavak is származnak. Ráadásul a vér a héber Bibliában egyfelől tisztátalanná tesz, másfelől szent. Nem szabad megenni, mert az élet esszenciája, feloldozást szerez az áldozati kultuszban és vérrel megpecsételt szövetséget szerez az Örökkévaló és Ábrahám utódai között a körülmetélés révén.
A vér kettős természete teszi lehetővé Elyse Goldstein rabbi számára, hogy újraértelmezze a menstruációval kapcsolatos tórai előírásokat a test kitüntetett állapotaként. A zsidó hagyomány nem idegenkedik a testi folyamatoktól, külön áldást komponált az anyagcsere-folyamatainkra, vagyis hálát ad minden alkalommal a test megfelelő működéséért.
A hagyomány szellemétől nem idegen tehát, ha a női test működését, változásainak ciklusát szintén áldással, az Örökkévaló dicséretével vonjuk be az életfolyamatok megszentelésének körébe. Elyse Goldstein rabbi ezért javasolt egy áldást a havi vérzésre.
A hagyományos reggeli áldást, amelyben a férfiak köszönetet mondanak, hogy nem nőnek teremtette őket az Örökkévaló, számos – többek között ortodox – közösségben már nem, vagy megváltoztatott formában mondják. A menstruáció a nőiség megtapasztalásának egyik forrása, fontos, hogy hálát adjanak a nők ezért a tapasztalatért. Elyse Goldstein javaslata – amely egy több száz éve már létezett áldásvariáció egyszerű: Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, Világ Királya, aki nőnek teremtettél engem. Így a nőiség megélése, pozitívvá váló tapasztalata teszi lehetővé az Ő magasztalását.
Goldstein rabbi írásához fűzött kommentárjában kollégája, Suzanne Singer rabbi felveti, hogy az elkülönítés, az egyedüllét akár jogos igénye is lehet a nőknek, az „én-időt” biztosítja számukra, azt, hogy önmagukkal foglalkozhassanak. Ezt a javaslatot és értelmezést támogathatja a Babiloni Talmudban olvasható egyik vélemény, amely szerint maguk a zsidó nők ragaszkodtak hozzá, hogy bizonyos tekintetben szigorítsák a havi vérzéssel kapcsolatos szabályozást, meghosszabbítsák az elkülönítettség időszakát (Bráchot 31a).
A vallási jámborság és a testi önrendelkezés kivívása így éppen egybeesnek egymással, a nők önrendelkezésének biztosítása egyúttal az Örökkévaló szolgálatává is válik.
A szerzőről
Elyse Goldstein rabbi Kanada egyik első és egyik legnagyobb tekintélyű rabbinője, a reformzsidó irányzat rabbija. Számos könyvet írt a nők helyzetéről, lehetőségeiről a zsidó hagyományban és közösségben.
Forrás: https://reformjudaism.org/learning/torah-study/mtzora/bringing-new-meaning-status-menstruating-woman
kommentárok
Limbek Réka,
tanár
A Mecora hetiszakasz különféle „tisztátalan”, tumá állapotokat ír le, amelyek többsége alapjában véve betegség: kóros bőrelváltozás vagy váladék-kibocsátás. Kivételt képez két, a szexualitáshoz erősen kötődő normál élettani folyamat: a magömlés és a menstruáció. A bibliai időkben a „tisztátalanság” az embert az Istennel való kapcsolatában akadályozta, például nem mutathatott be áldozatot. Ember és ember között a „tisztátalanság” csak amiatt lényeges, mert az állapot átragasztásával akadályozzuk a másikat Istennel való kapcsolatában. Mindez a Szentély pusztulása után átértékelődik, hiszen az áldozat szerepét az ima veszi át. A nidá nő által érintett tárgyak és személyek „tisztátalanságával” összefüggésben azonban még ma is élnek tévhitek.
Sokak szerint a nők szimchát Tóra ünnepén azért nem táncolhatnak a tóratekerccsel, illetve azért nem érhetnek hozzá egyáltalán, amikor a tekercset körbeviszik a szokásos tóraolvasás alkalmából, mert ha éppen menstruálnak, akkor a tumá állapotot átragasztják rá, és ezzel „tisztátalanná” teszik azt. Rengeteg módja van annak, hogy egy tekercs pászullá, azaz használatra alkalmatlanná váljon, azonban a menstruáló nő érintése nem tartozik ezek közé.
A Talmud (Bráchot 22a) a különféle tumák, köztük a magömléssel járó „tisztátalan állapot” és a tóratanulás, tóraolvasás kapcsolatában úgy fogalmaz, hogy „Éppúgy, ahogy a tűz nem válhat tumává, úgy a Tóra szavai sem válnak azzá”. Maimonidész (Rámbám), a 12. századi nagy filozófus és vallásjogász értelmezésében ez a szabály magára a tóratekercsre is vonatkozik és a Misné Tórában (Hilchot Tfilin 10:8) így ír: „Minden tumá, még aki nidá, az is, valamint a nemzsidók is, megfoghatják a tóratekercset és olvashatnak belőle, hiszen a Tóra szavai nem válnak tumává”. A Sulchán Áruch (Joré Deá 282:9) pedig egy kis kiegészítéssel, de szinte szó szerint idézi ugyanezt: „Mindenki, aki tumá, még a nidá is, megfoghatja a tóratekercset és olvashat belőle, csak ne legyen piszkos a keze.” Világos tehát, hogy a fenti magyarázatnak háláchikus alapja nincs.
A menstruáló nővel sem azért tilos a szexuális kapcsolat, mert átadja a tumá állapotát a partnerének. Ugyanúgy tiltott ez a kapcsolat, mint az anyóssal vagy más feleségével való együttlét. Ahogy az ortodox zsidók sem a „tisztátalanság” átadásától való félelmükben nem nyújtanak kezet az ellenkező nemnek. Az érintés varázsát tartják fenn a társuknak, a tudatosság szintjére emelik még ezt a hétköznapi bőrkontaktust is, és ezzel elérik azt, hogy egy egyszerű kézfogásnak is erotikus töltete legyen.
Hegedűs Pál,
matematikus
Csábító, hogy a szakterületünk módszereivel vizsgáljuk a Szentírást. Annál inkább, minél jobban hasonlítanak a Szentírás jelenségei a saját szakmánkbeliekhez. A Talmud módszere is ez, így építi az Írás betűjéhez hűen az organikus Szóbeli Tant. Ennek eredményeként a Szóbeli Tan behatol a hétköznapok legeldugottabb mozzanataiba is, átszövi és az Írott Tanhoz köti azokat. Minden apró lépés kozmikus jelentőséget kap. A világot éltető isteni terv, a Tóra szavának élő betűje az is, aki a menstruáció idején a bort jobb helyett a bal kezével tölti ki.
A matematikust is csábítja a megannyi lehetőség, hogy a „tisztátalanság” terjedésének törvényszerűségeit epidemológiai módszerekkel, stacionárius statisztikai eloszlások keresésével, tehetetlen entropizálódás vizsgálatával a saját térfelére húzza, majd egy elegáns bizonyítással ledöfje, de legalábbis megszelídítse a szakmai megértés bűvkörébe vonva.
Ha ennek a csábításnak ellen is állunk, mégsem mondhatunk le a megértésről. Anélkül ugyanis a cselekvés pótcselekvéssé vakul. A Smá Jiszráel parancsa, hogy értve halljuk meg a Biblia szavait. És ne csak agyaddal, hanem egész valóddal! A megértés nem csak intellektuális, és ezen belül pláne nem csupán tudományos.
A menstruáció testi értelme a feltöltődés, felkészülés a gyereknemzésre, a szexuális együttlétre. A távolságtartás is erre az újratalálkozásra való feltöltődés kifejezője. Hogy ennek mekkora a jelentősége a párkapcsolatban, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy (lényegében) ez az egyetlen a tisztátalansági törvények közül, amely a zsidó nép száműzetésében is fennmaradt.
A „nidá” törvénye két szférát érint: az egészséges szexualitás és a szakralitás köre érintkezik itt.
Éppúgy, ahogy a nemi életet másként érintő törvények, ez is a szexualitás és ezzel a benne rejlő energiák alárendelését, a libidó szublimálását (Freud), és a vágyenergiák szellemi fűtőanyaggá, táplálékká formálását jelentik. Vagyis: áldozatot kívánnak – az alacsonyabb érték alárendelését a magasabbnak (Tábor Béla). A nidá törvénye áldozatot kíván a házastársaktól, azt, hogy a menstruáció és az együttlét ne csak testi folyamataikban érdekelje őket. Sőt, ne csak lelkileg, a forró vágyakozást kisujjtól fejtetőig borzongva érezzék. Hanem szellemileg is, az együttlét eroszát értsék, a megismerő, mindig újra, szakadatlanul az egyetlen megismerésen belül kutató cselekedetként értsék meg. Ismerje meg a férfi a nőt és a nő a férfit!
