Vájikrá 26. fejezet
3. Ha követitek rendelkezéseimet, valamint betartjátok és teljesítitek a parancsolataimat 4. akkor a megfelelő időben adok számotokra esőket, hogy a föld megadja termését, a mező fája pedig megadja gyümölcsét. 5. A cséplésetek el fog tartani a szüretig, a szüretetek pedig a cséplésig fog tartani, kenyereteket jóllakásig ehetitek majd, és biztonságban lakhattok országotokban. 6. Békét adok az országban, amikor aludni tértek, nem lesz, aki riogasson; eltűntetem a vadállatokat az országból és nem fognak fegyveresen behatolni országotokba. 7. Ti fogjátok üldözni ellenségeiteket, akik elhullanak előttetek fegyvereitektől. 8. Öten közületek százat kergetnek el, és százan tízezret kergetnek, ellenségeitek elhullanak előttetek fegyvereitektől. 9. Felétek fordulok, megszaporítalak és megsokasítalak benneteket, és fenntartom veletek a szövetségemet. 10. A hosszan elraktározott régi gabonát fogjátok enni, és ki kell hordanotok a régit, hogy legyen helye az új gabonának. 11. Hajlékomat közétek helyezem, és nem fogok utálkozni rajtatok. 12. Közöttetek fogok járni, én a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. 13. Én, az Örökkévaló, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé az ő szolgáik. Összetörtem igátok rudjait, hogy felegyenesedve járhassatok.
A 21. századi ember számára az egyik legnehezebben értelmezhető vallási tanítás a jutalom és büntetés elve, tehát az a tézis, hogy Isten egy igazságos bíróhoz hasonlítható, aki a gonoszokat megbünteti, míg a jókat megjutalmazza. Mivel az emberi tapasztalat része a meg nem érdemelt szenvedés megfigyelése, így sokan hihetetlennek tartják ezt a vallási tanítást, még akkor is, ha a mellette érvelők azt mondják, hogy a megérdemelt jutalom és a büntetés az evilági élet után következik.
Az itt lefordított tórai rész azt az ígéretet tartalmazza, hogy mi történik, ha Izrael népe megtartja a szövetséget, azaz betartja az Örökkévaló által kinyilatkoztatott parancsokat: zavartalanul és bőségben élhetnek az isteni adományként kapott országban. A következő részben (26:14-45) szigorú figyelmeztetés áll: a szövetség megszegése súlyos következményekkel, halállal, betegséggel, katonai vereséggel, éhínséggel és az ország elvesztésével jár. A szigorú fenyegetéseket egy ígéret követi: Isten végül megemlékezik a szövetségről és megbocsát népének.
A szöveg szó szerinti olvasata nem, csak a metaforikus átértelmezése utal nem fizikai értelemben vett jutalomra és büntetésre.
Hasonló ígéretek és fenyegetések - hosszabban kifejtve – ismétlődnek meg a Dvárim könyvének 28. fejezetében.
3. Ha követitek rendelkezéseimet – szó szerint: Ha rendelkezéseim szerint jártok. Arra utal a kifejezés, hogy a Tóra a szövetséget egy előírt életút, életforma követéseként fogja fel.
4. a megfelelő időben adok számotokra esőket – Azaz: az esős évszakban megfelelő mennyiségű eső fog esni, ami biztosítja a jó termést. A Közel-Keleten nagyon ritka az esős évszakon kívüli csapadék, így az őszi és téli esők meghatározó fontosságúak voltak az ókori mezőgazdasági kultúrák számára. A Tóra világnézete szerint az Örökkévaló a természet ura, aki az eső eszközén keresztül jutalmaz vagy büntet.
5. A cséplésetek el fog tartani a szüretig, és a szüretetek pedig a cséplésig fog tartani – Azaz: olyan bőséges lesz a gabonatermés, hogy egészen a késő nyárig fog tartani a cséplés, amikor már a szőlő is beérik, és a szőlő szüretelése pedig egészen a tavaszi, korai gabona aratásáig fog tartani. Az ígéret arra vonatkozik, hogy egész évben bőségesen lesz táplálék.
Kenyereteket – A kenyér átvitt értelemben szerepel, a táplálékot jelenti.
6. amikor aludni tértek, nem lesz, aki riogasson – Azaz: nem kell váratlan éjszakai támadásoktól tartani.
és nem fognak fegyveresen behatolni országotokba – A háborút jelentő ritka bibliai kifejezés szó szerint azt jelenti: „nem fog kard áthaladni az országotokon”.
8. Öten közületek százat kergetnek el, és százan tízezret kergetnek – Az aránytalanságban, hogy az öt közül mindenki csak húsz, a száz közül viszont mindenki száz ellenséget kerget el, Bölcseink annak bizonyítékát látták, hogy ha Izrael közössége nagyobb számban tartja be a Tóra előírásait, akkor az isteni segítség nem a matematikai arányoknak megfelelően, hanem azoknál nagyobb mértékben növekszik.
9. Felétek fordulok – Azaz: jóindulattal leszek irántatok. Ennek ellentéte található később a figyelmeztetésekben: „Ellenetek fordulok” (26:17)
és fenntartom veletek a szövetségemet – az itt szereplő váhákimoti ige kontextustól függően jelentheti a szövetség megkötését vagy annak fenntartását, a jelen szövegkörnyezet szerint a fenntartás a valószínű jelentés, hiszen a szövetségkötésre már korábban sor került.
10. A hosszan elraktározott régi gabonát fogjátok enni – Szó szerint: a nagyon régi gabonát. Azaz: olyan bőség lesz, hogy mindig kitart az előző évi termés az új aratásig. Az ígéret valószínűleg az előző fejezetben olvasottakra utal (25:20-22), amikor Isten a sábát év kapcsán ígérte meg, hogy a hatodik év termése olyan bőséges lesz, hogy kitart majd a hetedik és nyolcadik éven keresztül is, hiszen a hetedik évben szüneteltetni kell a földművelési munkákat, és a nyolcadik év termése csak a kilencedik évre érik be.
11. Hajlékomat közétek helyezem – Jacob Milgrom és Baruch A. Levine, a Vájikrá könyvének két kiemelkedő – és egymással gyakran vitázó – tudósa egyetért benne, hogy ehelyütt a miskán szó kivételesen nem a találkozás sátrát jelenti, hanem általánosságban vonatkozik az isteni jelenlétre.
és nem fogok utálkozni rajtatok – A lo tigál náfsi etchem kifejezés szó szerint azt jelenti – ha elfogadjuk Jacob Milgrom és Robert Alter értelmezését –, a torkom nem fog undorodni tőletek, azaz nem fogok öklendezni tőletek. Ez az idióma a nemtetszés kifejezésének nagyon erős formája.
13. Összetörtem igátok rudjait – Az igát általában két rúd tartotta a befogott állat nyakán, így annak eltörése a rabság vége, a megszabadulás szimbóluma volt.
Nemzetközi kommentár
michael paley rabbi
kommentárja
A bűn önmagában hordja büntetését: a bolygó megmentése és a Tóra
Eredeti kommentár: Arnold M. Eisen
Mózes III. könyvének záró hetiszakasza a jutalom és a büntetés kérdését tárgyalja, a törvény betartásáért cserébe jólétet ígér, megszegéséért büntetést.
Ez a megközelítés számunkra, 2019-ben, Európában, azért tűnik problémásnak, mert egyfelől nem tapasztaljuk, hogy a jótett elnyerné a földön jutalmát, a gonoszság pedig büntetését, másrészt pedig úgy gondolhatjuk, a fenyegetés hatására, illetve jutalom reményében hozott erkölcsi-vallási döntések nem sokat érnek, hiszen nem kényszer nélküli elhatározásunk eredményei, hanem a jutalmazó-büntető Istentől való félelem motivál minket. A félelemből hozott döntések autonóm mivoltát könnyű megkérdőjelezni.
A szöveg és a vele gyakorta együtt felolvasott megelőző Behár hetiszakasz átértelmezését az az egyszerű összefüggés kínálja fel a két hetiszakaszt egyszerre kommentáló Arnold M. Eisennek, hogy az "erec" héber szó egyszerre utalhat Izrael földjére és általában véve a teljes Föld bolygóra.
A hetiszakaszban felsorolt átkok és áldások ugyanis a földre vonatkoznak, ez veti ki magából azzal, hogy élhetetlenné válik, leendő lakóit, a honfoglalásra készülő Izrael törzseit Isten ígérete szerint. Azzal fenyeget a szöveg, hogy a mezőgazdaságból élő népesség számára a föld nem biztosít majd megélhetést, termést a szélsőséges időjárási viszonyok, az eső hiánya, a termőföld terméketlensége miatt. Ez a figyelmeztetés pedig nagyon is ismerős lehet számunkra, különösen ezen a héten, amikor az Európai Parlamenti választások eredményeként egyes elemzők szerint a balközép zöldpártok elkezdték átvenni a hagyományos szociáldemokrata pártok helyét elsősorban Északnyugat-Európában.
További előnye ennek az értelmezésnek, hogy világossá és átláthatóvá teszi az összefüggést az engedetlenség és annak gyászos következményei között.
Aki nem tartja be a Szombat-év, a föld hétévenkénti pihentetésének törvényét,– csillapíthatatlan profitéhsége, vagy általában nézve a globális kapitalizmus működésmódja miatt – nem kíméli és óvja a természeti környezetet, az maga teszi tönkre a Földet, saját tevékenységével hozza önmagára a büntetést.
Tehát a következmények felvázolása Isten részéről nem fenyegetődzés, hanem egyszerűen figyelmeztetés Arnold M. Eisen szerint.
A szerzőről
Arnold M. Eisen judaista, társadalomtudós, aki az amerikai zsidóság szociológiai jellemzőinek ismerőjeként segít a zsidó vallási élet intézményes átalakításában, a zsidó vallásgyakorlat revitalizálásában az Egyesült Államokban.
A kommentár forrása: http://www.jtsa.edu/how-do-you-measure-a-year
kommentárok
Kiss Henriett,
a Budapesti Zsidó Hitközség vezető elöljárója
Ha jó leszel….
Gyerekként többször hallottam ezt szüleimtől. Az elvárt magatartásom jutalma pedig az volt, hogy közelebb kerülhettem ahhoz, hogy a vágyott játék vagy édesség az enyém legyen. Ma már szülőként magam is gyakran használom ezt a varázsmondatot, ha szívemnek oly kedves kiskorúmmal szeretném megszerettetni a rendet. A rendet, amiben igazodunk egymáshoz. A rendet, amiben a lelkünk nyugalomra lelhet.
A rendet, amiben értékeink láthatóvá válnak.
Értékek, amiket teremtünk, és értékek, amiket másoknak adunk. És ebben valahogyan magától értetődően születik meg az érzés: Ez jó. És ez az érzés nem csak azt a kérést teszi számunkra elfogadhatóvá, ami a cselekvésünket elindította, hanem azt a rendet is, ami mentén ezt véghez vittük. Minden egyes eleme fontos ennek a folyamatnak. A kérést attól érezzük kötelezőnek magunkra nézve, akit tisztelünk. Személyét természetesen fogadjuk el életünkben parancsadónak. Ilyenek a szüleink, nagyszüleink, a tanáraink, a munkaadóink, vagy a legjobb barátaink. A rend, a szabályok, amiket ők képviselnek, életünk meghatározó keretei.
Ugyanez a folyamat azonban izgalmasabb a kérést megfogalmazó nézőpontjából. Ugyanis ebben az esetben nem egy formális parancshelyzetről van szó, amelyben a parancsot adó és a parancsot teljesítő helyzete is szabályok által rögzített. Itt a kérés elhangzásakor születik meg az alá- és fölérendeltségi viszony a két fél között, akik e nélkül egyenrangú felek. A felelősség minden tekintetben a kérést megfogalmazót terheli: a kérés morális tartalmáért, az elvárt magatartás megítélésének helyességéért és azért, hogy a kérés nem szakít meg bizalmi szálakat a két ember között. Aki kér, annak biztosnak kell lennie abban, hogy a másikat a jó felé tereli, és ebben a másik is bízhat. Nem lehet öncélú, és nem hozhatja a másikat megalázott helyzetbe.
De miért kell a jutalom és a büntetés? Ez bizony halandó bizonytalanságunk megnyugtatása. Mire vagyok én jó? Jó vagyok-e én egyáltalán? Értékességemet és jóságomat éreztem meg a maga teljességében25 évvel ezelőtt, amíg az anyukámtól kapott jégkrémemet majszoltam: az érettségimért kapott jutalmamat. Nem a roppanós étcsokoládé bevonat miatt, hanem a tekintete miatt, ahogyan nézett. Tudta, hogy jóra kért, én pedig jobbá váltam.
Ezen a héten annak a kérését olvassuk a Tórában, aki maga a törvény, aki megteremtett egy teljes univerzumot, tengert választott ketté, egy egész népet látott el élelemmel és vízzel a sivatagban, egyszóval és szó szerint: mindenható. És mégis úgy kér most minket, mint aki velünk egyenrangú. Jutalmat ígér, busásat. Minden halandó vágyát: földi javak és biztonság. Ki ne mondana erre azonnal igent? Hát bizony az a halandó, aki eddig meghallgatta a szövetség és rend minden stációját. A Genezist, a bűnöket, Izsák feláldozását, a gyerekgyilkosságokat, a 613 micva terhét. Botor, kiben mindez nem szül félelmet. De van egy fontos mondat: „hajlékomat közétek helyezem”. Ha túllépünk a félelmeinken, ha elfogadjuk a rendet, ha minden nap teljesítve megtartjuk azt, akkor a körülöttünk keletkező javak saját értékességünk tükrévé válnak. És akkor látni fogjuk, hogy ez így jó, mert mellettünk lesz az, aki ezt kérte tőlünk.
Szegő János,
a Magvető Kiadó szerkesztője
Eső és gabona
A kommentárnál mennyire fontos a kommentátor helyzete? Az például hogy honnan nézi ezt az egészet (a létezést) és a részleteket; most konkrétan itt ezt a szövegrészletet? És mit is jelent ez a most? Az írás pillanatát? Vagy az olvasásét? Vagy a következő szekundumot? Péntek dél óta olvasom szaggatott folyamatossággal ezt a szakaszt és hozzá a fordító pontos és nyitott szövegmagyarázatát. Kiváló hermeneutikai munka. Magam csupán a szöveg néhány elemének a dekonstrukciójára tehetek kísérletet. Olvasom ezt az ajánlatot és abból néhány szó, néhány motívum valósággal kisugárzik, mert ebben a bizonyos mostban többletjelentése lett. Ez a most az én jelen időm, de ehhez kapcsolódik a tórai rész jövőre irányuló ideje, amely a múltban hangzott el. Az Örökkévaló a „megfelelő idő” fogalmát használja. Hogy majd akkor adja a részletesen felsorolt javakat. A szövetség fundamentuma alighanem a kölcsönösség. Itt nem a láthatatlan, megfoghatatlan és ezért voltaképpen egyirányú, közvetett és alárendelt bizalomról, hanem a nagyon is látható kötelezettségek és következmények mellérendelt viszonyáról (ha és akkor) van szó.
Lehet hogy minden hitbeli kérdésre a megfelelő idő a válasz.
A megfelelő idő felel. Felel és fedez. Rövid reflexiómban folyamatosan hárítom és eltolom azt a két motívumot, amiről írni szeretnék, de nehezen megy. Mivel a részletben a cséplés is szerepel, szó szerint elcsépelt amin morfondírozok. Elcsépelt hogy miként pecsételtetnek meg életek. Igen, az esőről és a gabonáról akarok (próbálok) írni.
A múlt heti esőzés ritmusáról. A vihar kiterjedéséről. Az áradó-örvénylő Dunáról, e nagy folyó újabb létezéshordalékáról. A kétségbeesés és tehetetlenség keverékéről. Ahogy rohannak a menteni igyekvő emberek fel-alá a sötét rakparton a fekete folyó két oldalán. Hátha. A Balaton utca magasságában ott van Dél-Korea a mélyben.
És a hosszan elraktározott gabonákról kellene írni. Hogy meddig tartanak ki a magtárak. És hogy mi lesz az új gabonával. Hogy lesz-e? Meddig és kiknek? Ezen a babonakörön keresztül mintha a szöveg archaikus örökideje és a jövőnket torzító jelenperspektívánk összeérne egyetlen morzsában. Vagy a morzsa ígéretében.
Az igák igazsága és az igék ígérete. A Tóra állandó távlatai. A megfelelő idő paradigmái. Fenntartott szövetség vagy szövetség fenntartással? Ezeken gondolkodok tovább, hol heti szakaszosan, hol pedig szakadozottan.
