Smot 18. fejezet
13. Másnap Mose leült bíráskodni a nép felett. A nép Mose előtt állt reggeltől estig. 14. Mose apósa látta, hogy mi mindent tesz a népért, ezért így szólt: „Mi ez a dolog, amit a népnek csinálsz? Miért te egyedül ülsz, és az egész nép pedig reggeltől estig előtted áll?” 15. Mose ezt felelte apósának: „A nép azért jön hozzám, hogy megkérdezze Istent. 16. Amikor valamilyen vitájuk támad, eljönnek hozzám, és ítéletet hozok a felek között, megismertetem velük Isten törvényeit és tanításait.” 17. Apósa ekkor így szólt Moséhez: „Nem jól csinálod ezt a dolgot. 18. Teljesen kimeríted magadat is, és a népet is, amely itt van veled. Túlságosan nehéz ez a feladat ahhoz, hogy egyedül el tudd végezni. 19. Ezért hallgass most rám, hadd tanácsoljak neked valamit, és Isten legyen veled. Te képviseld a népet Isten előtt, és te vidd ügyeiket Isten elé! 20. Tedd számukra világossá a törvényeket és a tanításokat, és tudasd velük, hogy melyik úton járjanak, és mit kell cselekedniük. 21. Szemelj ki az egész nép közül tehetséges, istenfélő és igazság-szerető embereket, akik megvetik a tisztességtelen haszonszerzést. Őket tedd elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. 22. Állandó jelleggel ők ítélkezzenek majd a nép ügyeiben, csak minden nagyobb ügyet vigyenek eléd, de minden kisebb ügyben ők hozzanak ítéletet! Úgy könnyítsd meg a dolgodat, hogy megosztod velük a terhedet! 23. Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben térhet haza.”
A Tóra története szerint Izrael népének első jogi intézményrendszere nem isteni utasításra, hanem Jitro, Mose apósa, egy midjánita – tehát nem-zsidó – pap tanácsára született meg. Mivel a történelem későbbi szakaszaiban Izrael és a midjániták viszonya nagyon megromlott, ezért a legtöbb Biblia-kutató úgy véli, hogy egy ősi hagyományt továbbadó történetről van szó, hiszen valószínűtlen, hogy egy később keletkezett történetben ennyire pozitív szerepet kaphatott volna egy midjánita. Érdemes összevetni e történetet a Dvárim könyvében (1:9-18) szereplő, hasonló leírással, amelyből azonban Jitro kimaradt, illetve a Krónikák 2. Könyvének szintén a bírói rendszer kiépítéséről szóló részével (Divré hájámim 2, 18:5-8).
14. mi mindent – Lehetséges fordítás: „Mindazokat a dolgokat”. A héberדבר (dávár) szó tízszer szerepel a fejezetben. Jelenthet szót, dolgot és ügyet is. Sok kommentátor szerint ez a szóhasználat előrejelzi a nemsokára kinyilatkoztatásra kerülő Dekalógust, melynek elnevezése (עשרת הדברים/ עשרת הדברות (ászeret hádvárim, ászeret hádibrot)) héberül ugyanebből a szótőből származik.
Megkérdezni Istent – Az a felfogás, hogy a bíró ítéletének Isten akaratát kell közvetítenie, hűen tükrözi a zsidó vallásjog általános szemléletét.
16. ítéletet hozok a felek között – Mose feladata tehát csak az isteni törvények alapján történő döntéshozatal volt. Ebből arra következtethetünk – összhangban a klasszikus zsidó kommentátorok és a Biblia-kutatók jelentős részével –, hogy a találkozásra Jitróval a Szináj hegyi kinyilatkozás után kerül sor, és
a Tóra itt nem kronológiai rendben meséli el a történteket. Talán az a szerkesztői szempont tükröződik a történet idehelyezésében, hogy, miközben az előző fejezet végén Izrael népe élet-halál harcot folytatott Ámálék népével, itt viszont felmutatható kontrasztként a zsidóság együttműködő és baráti viszonya egy másik nem zsidóval.
20. Tedd számukra világossá – Lehetséges fordítás: „figyelmeztesd őket”. A héber וְהִזְהַרְתָּה vehizhártá szó talán a világít, ragyog (זהר záhár) gyökre utal.
21. derék, istenfélő és igazság-szerető embereket, akik megvetik a tisztességtelen haszonszerzést – E tulajdonságok jellemzik az ideális bírót, vö. Dvárim 1:13, ahol „bölcs, értelmes és ismert” férfiakként írja le a bírókat.
Őket tedd elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött – A szövegben szereplő שר (szár) szó általában katonai vezetőt jelöl, akinek lehetett döntőbírói feladatköre is. Az ezredekre, századokra, tizedekre történő felosztás szintén katonai struktúrára utal, ami inkább illene a későbbi királyság korszakához, mint a nomád vándorláshoz.
22. Állandó jelleggel – Szó szerint: „minden időkben”. Az ad hoc bíráskodás helyét állandó bírói rendszer veszi át.
23. az egész nép is békességben térhet haza – A békességben hazatérésnek valószínűleg két jelentése is van: egészségesen, anélkül hogy kimerülne (vö. 18:18), a peres felek pedig egymással kibékülve térnek vissza a táborba.
Nemzetközi kommentár
michael paley rabbi
kommentárja
A jogbiztonság fontosabb a Tízparancsolatnál
Eredeti kommentár: Rachel Farbierz
Az egyszemélyi hatalom felváltása jól működő, a kisközösségekhez közeli intézményrendszerekkel, a bírák feddhetetlensége, az ügyintézés gyorsasága időnként talán még magánál a törvénynél is fontosabb. Mert hiába van törvény, ha nem vonatkozik egyformán mindenkire, hiába van törvény, ha a képviselője gyakorlatilag hozzáférhetetlen.
Mosének az apósával, Jitroval folytatott beszélgetése megelőzi a Tóraadást, a Dekalógus kinyilatkoztatását. Miért kell, miért sürgető annyira a jogalkalmazásról beszélni azelőtt, hogy magát a kinyilatkoztatott joganyagot, amelynek alapján ítélkezni kell, megkaptuk volna?
Jitro két súlyos problémát tár fel Mose korábbi bírói gyakorlatát illetően. Egyfelől végtelenül lassú az ítélkezés menete, másfelől, és ezzel szoros összefüggésben, helyben könnyedén megoldható ügyek sokaságát tárgyalja maga Mose a legmagasabb szinten. A jól működő bírósági rendszer – a fellebbezés lehetőségét fenntartva – a helyben tárgyalható ügyeket valóban helyben bírálja el, és még azelőtt képes lezárni őket, hogy a peres felek elveszítenék a hitüket az igazságszolgáltatásban. Ha túl sok idő telik el a jogsérelem és a jóvátétel között, úgy érezzük, kár is belefogni a jogérvényesítésbe, a „jogállam” működésével kapcsolatban kétség ébred bennünk.
Még továbbá, a kevés döntéshozó, adott esetben bíró kezében összpontosuló aránytalanul sok hatalom – teszi hozzá a Tóra-értelmezőként rendszeresen megnyilvánuló jogász, Rachel Farbierz – a korrupció kockázatát is megnöveli. Ennek a veszélye Mose esetében nem áll fenn, de ő sem él örökké,
a személyes becsületességnél erősebb garancia lehet a megfelelő intézmények kialakítása.
Miközben, persze, mindig kénytelenek vagyunk valamilyen mértékben megbízni a személyes becsületességben, az „emberi természetet”, esendőségünket nem tudja kiküszöbölni a legjobban kialakított intézményrendszer sem. Jitro maga is tudja, hogy a személyes tisztességre rá vagyunk utalva, ennek kell lennie az egyik legfontosabb szempontnak a bírák kiválasztásánál.
Csakhogy mindez üresnek tűnik, a gépezet, bármilyen tökéletesen kidolgozott, képtelen működni, ha a törvény hiányzik, amely működésbe hozná. Miért volt a struktúra kialakítása az első lépés és a törvényadás csak a második?
Rachel Farbierz szerint azért, mert a törvény semmit sem ér önmagában, ha nem érvényesül és érvényesülését egyedül a jogállamiság intézményes mechanizmusai teszik lehetővé. Ha a jogszolgáltatás lassú, azokat hozza hátrányos helyzetbe, akiknek nincsenek anyagi tartalékai a hosszú pereskedéshez. Ha korrupt, akkor a befolyásosabbakat juttatja előnyhöz. A jogegyenlőség tényleges garanciája a jól működő jogi intézményrendszer, a Tóra először ezt akarta garantálni, még magát a tételes jogot, a kinyilatkoztatott törvényt megelőző fázisban. Az igazság kimondása előtt utat épített, amelyen az igazság majd célhoz ér.
A szerzőről
Rachel Farbierz, jogász, jogvédő, az emberhez méltó fogvatartási körülmények biztosítására fókuszál jogi praxisában.
Kommentár forrása: https://www.myjewishlearning.com/article/yitros-advice/
kommentárok
Heisler András,
a MAZSIHISZ elnöke
A Tóra olvasásakor minden hetiszakaszban találni olyan gondolatot, mely a 21. század kihívásaira is választ ad. Persze maga a Tízparancsolat - amelyik Jitro hetiszakaszában hangzik el – nemcsak aktuális, hanem örök üzenetet is közvetít az egész emberiségnek.
A hetiszakasz elején szereplő Jitro Mose midjánita apósa volt, aki államszervezési, közigazgatási és közösségépítési tanácsokkal látta el vejét. Korábban Moset csak mint tehetséges pásztort ismerte, viszont a mostani látogatásakor ezernyi gonddal küzdő, milliós nép vezetőjeként látta őt viszont.
Tanácsa egy megfelelő hierarchiára épülő vezetői rendszerről, differenciált hatáskörökkel ellátott felelősökről szól, s pontosan ezzel gondolkoztatja el a Tóra – sokak mellett – a Mazsihisz vezetőjét is. A rendszerváltást követően kialakult egyszemélyi vezetés majd negyedszázadon keresztül képtelen volt egy „jitrói” rendszerben gondolkodni. „Bele fogsz fáradni” – mondotta Jitró Mosenek, és a nép is előbb utóbb belefárad majd ugyanebbe. Legyen egy vezető bármennyire karizmatikus és tehetséges, egy összetett rendszert, egy bonyolult szervezetet hosszútávon nem képes egy kézben tartani, és előbb utóbb a közösségnek is elege lesz belőle. Minden egyszemélyi vezető, vagy diktátor beleesik ebbe a csapdába. Mose azonban megfogadta apósa tanácsát és centrális rendszerét átszervezve egy hierarchikus államigazgatási rendszer kiépítésébe fogott, amelyben megvalósul az empowerment, azaz a hatalom átengedésén alapuló hatalomgyakorlás.
Tette mindezt Mose úgy, hogy közössége vezetőjeként már nem akármilyen eredményeket tudhatott magáénak. Kimenekítette népét a rabszolgaságból, a Sás-tengert kettéválasztotta a zsidó nép előtt, legyőzte a rájuk támadó Amálék seregét, s a pusztai bolyongás során képes volt nemzetét a veszedelmektől megóvni, egybentartani. Mose nagyságát sok minden mellett abban is lehet mérni, hogy egyéni eredményei ellenére képes volt hatásköröket megosztani, megbízható embereket valós döntési joggal felhatalmazni.
A vezetés tudománya ma is ebből áll. Csapatot kell építeni, felelős embereknek önálló feladatokat kell adni, s mindezen tényezőket egymással koordinálni kell.
A hetiszakasz üzenete az átalakulóban lévő Mazsihisz és vezetői számára erről is szól. Egy rendszerváltást követő rossz vezetői gyakorlatot kell felszámolni, hogy a legnagyobb magyarországi zsidó közösség képessé váljon megküzdeni a mindennapok kihívásaival. Jitro – a nem zsidó após – bölcs tanácsa így válhatott örökérvényűvé zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt.
Régner Eszter,
a Lauder Javne Iskola tanára
Mose meglehetősen nagy kerülő után tért meg/érkezett vissza a zsidósághoz. A fáraó palotájában nőtt fel, majd egy nomád törzsnél pásztorkodott, később visszatért szülőföldjére egy általa nem, vagy alig ismert Isten parancsára és a fáraóval – és néha a zsidókkal is – szembeszállva kivezette Izrael népét Egyiptomból.
Most pedig a sivatagban reggeltől estig ítélkezik, nehezen bírja ő is, a nép is. Messziről jött apósa, Jitro, a korábban már említett sivatagi törzs főpapja, Mosét egyszerű pásztornak ismerte meg, most pedig azt látja, amint vezetőként összecsapnak a feje felett a hullámok. Egy törzs vezetőjeként, főpapjaként ismeri Mose helyzetét, bölcs, körültekintő és nagy élettapasztalatról árulkodó tanácsot ad, amelyet Mose a legtermészetesebb módon el is fogad.
Jitro nem akarja megváltoztatni a fennálló rendet. Természetes, hogy az isteni törvényekkel összhangban, azok ismeretében kell ítéletet hozni, de miért lenne természetes, hogy ezeket a törvényeket csak Mose ismeri? Amit javasol, logikus, ésszerű és kellő alázatról tesz tanúbizonyságot, amikor szavait azzal zárja, hogy Mose természetesen kérdezze meg Istent, mielőtt változtatna a bevett gyakorlaton. Majd elmegy. Szép, kerek történet.
Mose bölcsességét mutatja, hogy nem habozik megfogadni a jótanácsot. Mindenkinek jobb lesz, ha leosztja a feladatokat. De kinek is? Keressen önként jelentkezőket? Nem. Kérje meg a törzseket, hogy válasszanak maguk közül bírákat? Nem. A feladata az, hogy ő találjon megfelelő jelölteket: „tehetséges, istenfélő és igazság-szerető embereket”, akik, és itt jön a lényeg, „megvetik a tisztességtelen haszonszerzést”. Nem is változott olyan sokat a világ az elmúlt pár ezer évben, hiszen milyen más elvárást támasztanánk ma egy vezetővel, egy bíróval szemben, ha nem ugyanezt? Ráadásul az új magyar szöveg a héber „ánásim” szót már „emberek”-nek és nem „férfiak”-nak fordítja , feminista énünk is megkönnyebbülten lélegezhet fel.
Szóval meg is nyugodhatnánk, ha csak ennyit tudnánk a történetről. Azonban az ötödik könyvben, a Dvárimban ez a történet – vagy legalábbis valami nagyon hasonló – visszatér. Nem a hasonlóság érdekes, hanem a különbség. Mose leszögezi, hogy egyedül nem bírja a bíráskodás terhét (Dvárim 1:9-12) és a népet kéri, hogy hozzanak „bölcs, értelmes és ismert férfiakat” (Dvárim 1:13). Negyven évvel később Jitro eltűnik a történetből, igaz, ekkorra a zsidók és midjániták viszonya finoman fogalmazva is „megromlott”. Vagy talán a honfoglaló háborúra készülő nemzedék narratívájában már nem volt helye a segítő idegen képének?
Számomra a legérdekesebb azonban az, hogy a vezetőkkel szembeni elvárások hogyan változtak. A nép maga választ, Mose nem szól bele kit, csak annyit kér: „bölcs értelmes, ismert férfiakat” találjanak. A bölcs és az értelmes lehet a tehetséges szinonimája.
Apró változás. Viszont a többi? Ismert férfiakat? Celebeket akarunk az istenfélő, igazság-szerető emberek helyett, akik ráadásul megvetik a tisztességtelen haszonszerzést?
A Dvárim könyve és a Tóra korábbi könyvei több helyen is eltérnek egymástól, még a Tízparancsolat szövegében is van eltérés, bölcsek hosszú sora dolgozott, gondolkozott azon, hogy ezeket a különbségeket, néhol ellentmondásokat feloldja.
Gondolhatjuk, hogy ehhez képes mit számít ez a pár sor!? Ez a pár sor azonban nagyon-nagyon fontos, hisz a történelemről mesél, arról, hogy hogyan adjuk át a történelmet a gyerekeinknek, a következő generációnak. Mi az, ami elhangzik, mi az, ami elhallgatásra kerül és mi az, ami csak egy egészen kicsit változik. Figyeljünk oda a részletekre és az eltolódó hangsúlyokra!
