Smot 21. fejezet
1. És ezek azok a törvények, amelyeket helyezz eléjük: 2. Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedik évben távozzon szabadon, anélkül, hogy fizetne. 3. Ha egyedül jött, egyedül távozzon. Ha felesége van, akkor felesége is távozzon vele. 4. Ha a gazdája adott neki feleséget, és az fiúkat vagy leányokat szült neki, az asszony gyermekeivel együtt legyen a gazdáé, a férfi pedig egyedül távozzon. 5. De ha a rabszolga határozottan azt mondja: „Szeretem a gazdámat, a feleségemet és a gyermekeimet, nem távozom szabadon!”, 6. akkor vigye őt gazdája Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és a gazdája fúrja át a fülét egy árral, és legyen örökre a rabszolgája. 7. Ha valaki a leányát adta el rabszolganőnek, akkor a lány ne azon a módon távozzon, ahogy a férfi rabszolgák távoznak. 8. Ha gazdája – aki magának szánta – nem találja őt megfelelőnek, meg kell, engednie, hogy kiváltsák; de egy idegennek eladni nem áll hatalmában, mivel méltánytalanul bánt vele. 9. Ha pedig fiának szánta, a szabad leányokra vonatkozó törvény szerint járjon el vele. 10. Ha más nőt is elvesz, az első felesége ételhez, ruházathoz és házasélethez fűződő jogaiból ne vegyen el. 11. Ha nem e három módon jár el vele, akkor távozzon szabadon, anélkül, hogy pénzt fizetne.
Mózes 2. könyvének az itt kezdődő és a 24. fejezet 18. verséig tartó részét gyakran „A szövetség könyvé”-nek (széfer hábrit) nevezik. Az elnevezés a következő versből származik: [Mose] „Vette a szövetség könyvét és felolvasta a nép füle hallatára” (Smot 24:7). Az előző hetiszakasz (Jitro) tartalmazta a Dekalógust – elterjedt nevén: a Tízparancsolatot –, a jelenlegi hetiszakasz pedig további törvényeket sorol fel, amelyeket Isten a zsidó hagyomány szerint szintén a Szináj hegyi kinyilatkoztatásnál adott Mosének.
A különféle, egymástól jelentősen különböző törvények felsorolása a rabszolgákra vonatkozó szabályokkal kezdődik, ami szokatlan az ókori Kelet törvénygyűjteményeiben. Ennek talán az a magyarázata, hogy e törvények szerves részét képezik a kivonulás nagyobb narratívájának, és a nemrég még rabszolgasorban lévő nép számára fontos lehetett a rabszolgákkal kapcsolatos emberséges viselkedési normák rögzítése, hiszen a Tóra megengedi ugyan a rabszolgatartást, de szigorúan szabályozza. Bizonyos alapvető jogok a rabszolgákat is megillették: szombaton és az ünnepeken pihenhetett, ha gazdája akár csak könnyebbnek számító testi sérülést okozott neki (pl. kitörte a fogát), akkor rögtön visszanyerte a szabadságát, és ha a rossz bánásmód miatt megszökött, akkor nem kellett visszaküldeni a gazdájához.
A „szövetség könyvének” törvénygyűjteményét gyakran szokták Hamurappi törvényeivel összehasonlítva elemezni, és ez a módszer sokat segít az egyes szabályok, így a rabszolgára vonatkozó törvény pontosabb megértésében is.
1. És ezek – A rabbinikus hagyomány szerint a felsorolás azért az „és” szóval kezdődik, hogy világos legyen, ez a Szináj hegyen kinyilatkoztatott törvények folytatása.
Törvények – A héber מִּשְׁפָּטִים (mispátim) szó előbb bírói ítéleteket jelentett, majd jelentéstartománya kibővült, a törvényekre is kiterjedt.
2. héber rabszolgát – Az itt olvasható עֶבֶד עִבְרִי (eved ivri) törvénye a rabbinikus értelmezés szerint azokra a tolvajokat vonatkozik, akik nem tudták megfizetni az általuk okozott kárt, és ezért eladták őket, hogy azt „ledolgozzák”. Ezt a feltevés sem nyelvi, sem logikai alapon nem tartják meggyőzőnek a bibliakutatók. Az egyik lehetséges feltevés szerint a Smot könyvében szereplő „héber rabszolga” olyan etnikailag Izrael népéhez kapcsolódó, de nem teljes jogú izraelita személyeket jelölt, akik idegen népek rabszolgái voltak, és tőlük vásárolták vissza őket az izraeliták.
a hetedik évben távozzon – A megvételtől számított hetedik évben, de ha az úgynevezett jovel-év beleesett a szolgaság hat évébe, akkor idő előtt szabadult.
szabadon – A héber חׇפְשִׁי chofsi szó a bibliakutatók szerint eleinte nem a mai értelemben vett szabadságot jelentette, hanem a felszabadult rabszolgák társadalmi csoportját írta le.
4. Ha a gazdája adott neki feleséget – A rabszolgáknak gyakran munkaerő-szaporítás szándékával adtak feleséget, a kapcsolatból születő gyermekek a rabszolga státuszt örökölték, és a gazda tulajdonát képezték. Az ilyen esetekben, úgy tűnik, sokszor nem alakult ki családi kötődés a felek között.
5. Szeretem a gazdámat, a feleségemet és a gyermekeimet – Időnként a rabszolga vonzónak találhatta a biztos megélhetést nyújtó helyzetét, és nincstelenként nem vágyott a szabad emberek jogaira, amelyekkel éppen vagyontalansága okán, úgyse tudott volna élni. Így, amennyiben deklarálta a lemondást e jogokról, rabszolga státuszban maradhatott. A rabbinikus értelmezés azonban a következő versben szereplő לְעֹלָם (leolám) „örökre” szót úgy értelmezi, hogy a jovel-évben az „örökös” szolgaság is véget ért.
6. vigye őt gazdája Isten elé – A szövegben szereplő Elohim (vagy elohim – mivel a héberben nincs kis és nagybetű, így az is értelmezés kérdése, hogy köznévnek, vagy Isten egyik nevének tekintjük e) szóról a mondat szerkezetéből nem állapítható meg egyértelműen, hogy egyes, vagy többesszámú alaknak kell-e tekinteni. A szó jelenthet isteneket, ebben az esetben egy ősi, premonoteista szertartás maradványáról lehet szó, amelyet a Tóra-adás után átalakítva megőriztek, és talán az ajtónál elhelyezett házi istenségekre utalhat az elohim szóval a szöveg. A rabbinikus értelmezés szerint az elohim szó ebben a kontextusban köznév, jelentése: bírák; ők Istent (Elohimot) képviselik, és előttük kell deklarálnia a rabszolgának a szabadságjogokról való lemondását.
állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához – Nem világos hogy a bíróság, a szentély vagy a gazda háztartásnak bejáratáról van-e szó. A legésszerűbbnek a gazda házának bejárata tűnik, hiszen a rabszolga ott fog maradni.
a gazdája fúrja át a fülét egy árral – Nem világos mit szimbolizál a szertartás, talán az örök szolgaságot jelző könnyebb csonkítás lehetett. A rabbinikus magyarázat (jKidusin 1:2) szerint azért éppen a fület fúrják át, mert ezzel a szervével hallotta a szolga, hogy csak az Örökkévalót szabad szolgálnia, de mégis az emberi szolgaságot választja.
7. rabszolganőnek – A héber אָמָה (ámá) szó egy speciális női szolga státuszt jelölt. Az elszegényedett apának jogában állt leányát egy gazdagabb férfinak, vagy e férfi fiának ágyasául eladni. A kontextusból világosnak tűnik, hogy az ámá nem (csak) munkavégző rabszolga, hanem egy alacsonyabb rangú feleség lehetett. A rabbinikus magyarázat jelentősen leszűkítette az apák jogait a gyermekeik eladására és az ámá egész intézményét igyekeztek nagyon szűk keretek közé szorítani.
8. nem találja őt megfelelőnek – Szó szerint: rossznak tűnik a szemében, azaz kifogásolni valót talál benne, a gazda meggondolja magát és nem kívánja ágyasaként megtartani.
egy idegennek eladni nem áll hatalmában – A héber לְעַם נׇכְרִי (leám nochri) a mai értelmében idegen népet jelent, ám számos bibliakutató úgy véli, hogy ez a vers az ám szó eredeti, rokonságot, kibővített családot jelentő értelmében használja. Ha így van, akkor e vers szerint a gazdának nem állt jogában a családon kívüli személynek átengedni az ámát.
mivel méltánytalanul bánt vele – Más fordítás szerint: „hűtlenül bánt vele”, azaz az eredeti szerződést nem tartotta be. (A hűtlenség nem a szexuális, hanem jogi értelmében szerepel.)
9. a szabad leányokra vonatkozó törvény szerint járjon el vele – Ugyanolyan házassági szabályok vonatkozzanak rá, mint a szabad státuszú lányokra.
10. az első felesége ételhez, ruházathoz és házasélethez fűződő jogaiból ne vegyen el – Míg a feleség első két jogát jelző héber szavakból שְׁאֵרָהּ כְּסוּתָהּ (seerá, keszutá) viszonylag egyértelműen levezethető a „táplálék” és az „öltözet” jelentés, addig a harmadik szó עֹנָתָהּ (onátá) jelentése korántsem egyértelmű. A fordítás a legelterjedtebb rabbinikus értelmezést követi, noha annak filológiai alátámasztása igen gyenge, és ha ez valóban a házastársi jogokat jelenti, akkor ez lenne az egyetlen ismert eset, amikor az ókori Keleten törvényerőre emelik egy nő kielégítő nemi kapcsolathoz fűződő jogát. A klasszikus zsidó kommentátorok egy része szerint az onátá kifejezés a máon szóből származik, és lakóhelyet jelent, míg egyes kutatók szerint kozmetikai szerekre vonatkozik a szó, de ez az értelmezés sem bizonyított filológiailag.
11. Ha nem e három módon jár el vele – Érthető úgy is, hogy az előző mondatban felsorolt három alapjog megsértése esetén az ámá szabadon távozhat, de úgy is értelmezhető, hogy ha nem a felsorolt három módon jár el vele, azaz nem veszi feleségül, nem adja a fiához, vagy nem hagyja, hogy kiváltsák, akkor az ámá visszanyeri szabadságát.
Nemzetközi kommentár
michael paley rabbi
kommentárja
A rabszolgaság megőrizve megszüntetése
Eredeti kommentár: Shmuel Rabinowitz
A rabszolgák jogállását szabályozó szövegrészek világossá teszik, hogy a Tórára mindazoknak, akik hisznek benne, egyszerre kell történelmi dokumentumként és kinyilatkoztatásként néznünk. A rabszolgatartásról annak ellenére is teljes konszenzus van érvényben, hogy elfogadhatatlan, hogy ma is léteznek különböző formái a „csicskatartástól” a végletes munkahelyi kizsákmányolásig.
Feszengve olvassuk a Tórában, hogy lehetővé teszi a héber rabszolga tartását, még ha nagyon sok tekintetben korlátozza is, elsősorban időben teszi korlátozottá. Egy idő után mindenki felszabadul, ha pedig bárki örökké rabszolga kíván lenni, tehát önként mond le saját szabadságáról, rendkívül súlyos büntetésben részesül, a Tóra nyilvánvalóan lesújtó véleménnyel van a döntéséről. Úgy tűnik tehát, hogy
az emberi méltóság, az Istenképmásiság nem csak jogok, emberi jogok forrása, de kötelességeket is ró ránk. Istentől kaptuk saját méltóságunkat és nincs jogunk ahhoz, hogy ne éljünk vele, lemondjunk róla.
Számos egyéb megkötést is tesz a szöveg a héber rabszolgával kapcsolatban, jegyzi meg Shmuel Rabinowitz, a jeruzsálemi Siratófal rabbija, kétségtelen, hogy a Tórában bemutatott héber rabszolga nem maradéktalanul jogfosztott, nem puszta tárgy, őriz valamit egy személy természetéből. Némi joggal mondhatja Rabinowitz, hogy a Tóra nyilvánvalóan korlátozni akarta a rabszolgatartás gyakorlatát, ugyanakkor, mint minden okos törvényhozó, számolt a környező társadalmi viszonyokkal, tehát nem tiltotta meg a rabszolgatartást, mindössze az elsorvadását remélte és segítette elő.
Rabinowitz rabbi belátja, hogy a Tóra, az Örökkévaló tehát számol az emberi történelemmel, jogszokásokkal, erkölcsi normákkal és ezek változásával, igyekszik bizonyos kérdésekben siettetni szavaival ezt a változást. A héber rabszolga méltósága nem vész el egészen, de azért nyilvánvalóan sérül. A szöveg szándéka azonban az, hogy fokozatosan helyreálljon. Egyszerre olvasható ki tehát a Tórából az isteni szándék és lelhetőek fel benne a történeti körülmények, amelyeknek lenyomata. Történelmi dokumentum és mégis kinyilatkoztatás. Ezt tanulhatjuk Rabinowitz rabbinak a zsidó rabszolgákat illető belátásaiból.
A szerzőről
Shmuel Rabinowitz, a Siratófal rabbija, befolyásos ultraortodox rabbi
Kommentár forrása: https://www.jpost.com/Magazine/Parshat-Mishpatim-What-does-the-Torah-have-to-say-about-slavery-579315
kommentárok
Radvánszki Péter,
rabbi
A Mispátim hetiszakasz olvasásakor felvetődhet bennünk az a kérdés, hogy milyen szemszögből olvassuk a Tórát? Hiszen a modern olvasót elborzaszthatja, hogy a Smot 21. fejezete a rabszolgaság törvényeivel kezdődik. A nép éppen elhagyta a rabszolgaság házát, épp, hogy megkapta a Tízparancsolatot, máris a saját rabszolgatartásával foglalkozik?
A 21. századból nézve a kényszermunka, robotmunka, rabszolgamunka: az emberiség történelmének szégyene. Ugyanakkor nem történelmi a probléma: ma is 21 és 70 millió közöttire becsülik a szolgasorban élő emberek számát.
A történelmi nézőpont megengedi, hogy a korszak társadalmi kontextusában olvassuk a szöveget, tehát relativizálva a kérdés súlyosságát: pl. azt mondván, hogy „a zsidó rabszolgatörvények valószínűleg sokkal humánusabbak voltak a környező népek törvényeinél.” Azonban ugyanezzel a látásmód lényegtelenné is változtathatja a szöveget, hiszen muzeális darabbá degradálja az üzenetét.
A második bekezdés azt tárgyalja, hogyan adja el valaki a lányát rabszolgának. A hagyományos irodalom kiemeli, hogy pubertás előtti korra vonatkozik a szöveg. Érdemes kiemelni, hogy itt a törvény a lányszolga védelméről szól. A Talmud ebből a szövegből vezeti le a férjnek a feleségével szembeni kötelességeit. Hiszen, ha egy rabszolgának járnak ezek a jogok, akkor egy szabadon házasodónak különösképpen... Egyértelmű azonban, hogy a kiskorú nő adás-vétele, kényszerházassága (és az evvel szükségszerűen járó szexuális erőszak) felkavaró lehet annak, aki mai etikai mércével olvassa a szöveget. A zsidóságnak hatalmas irodalma van a kényszerházasságból eredő konfliktusokból (kezdve Ábrahám és Jákob feleségeinek szolgálólányaitól, egészen Sólem Áléchem Tevjééig).
Egy mai Biblia-tanár számára az egyik legnagyobb kihívás az az eltávolító érzelmi hullám, amit a szöveg alapbeállítása gerjeszt. Mit mondhatunk a tanulónak? Kit érdekel ma a rabszolgaság törvényeinek, vagy egy kiskorú lány kényszerházassának anakronisztikus megvédése? Milyen morális nézőpontból védhetőek ezek a kérdések?
Kérdezem ezt egy olyan korszakban, ahol a házasságon belüli erőszak, és a hétköznapi zaklatások egyre nyíltabban napirendre kerülnek a politikában és a közéletben, bármennyire is elfogadottak még több társadalomban.
Amikor ezeket a sorokat írom, épp egy hét telt el azután, hogy egy izraeli lányt megöltek és megerőszakoltak Melbourne-ben. A gyilkost elfogták, állítólag napokkal a gyilkosság előtt posztolta, hogy az „ördöggel harcol”. Ha ez igaz, akkor veszített a harcban, ami természetesen nem menti őt fel semmilyen felelősség alól. Azt érzem, hogy a férfi társadalom máig egy démonnal küzd, az (általa elképzelt) női szexualitás démonával. Ahelyett, hogy ezt a harcot belső ügyének tekintené, még sokszor a nőket teszik felelőssé a nemek háborújának tényéért. Ha továbbra is a nők lesznek az áldozatai ennek küzdelemnek, akkor a démon győzött. Ha nem, akkor emberi mivoltunk talán fennmarad.
Mintha maga a Tóra figyelmeztetne arra minket, milyen könnyen lesz rabszolgából rabszolgatartó, elnyomottból elnyomó. Ne mai fejjel olvassuk a Tórát, hanem legyünk megértőek a hagyománnyal, igyekezzünk átlépni abba a kronológia feletti térbe, amelyben a Talmud rabbijai is alkottak. Így esélyt adunk arra, hogy megnyílik számunkra a szöveg mélyebb üzenete.
Barna Lili,
jogász, a Szarvasi Tábor és a Haver Alapítvány önkéntese
Az ember szabadsága és a modernkori rabszolgaság
A hetiszakaszban megjelenik az emberek közötti kapcsolatok szabályozásának igénye, és a rabszolgaságra vonatkozó törvények is ebben a szakaszban kapnak helyt. Már ekkor felismerték, hogy az emberek közti egyenlőtlenség és hierarchikus viszony külső regulációt, ha tetszik, megerősítést és legitimációt kíván. Mind a mai napig elmondható, hogy a jog nehéz helyzetben van, amikor az embert, az emberi szabadságot igyekszik szabályozni, ám éppen ennek a látszólagos disszonanciának a jelenléte adja a terület szépségét.
Napjainkban az a tézis, hogy minden ember egyenlő a törvény előtt, legalább annyira evidencia, mint az emberi test forgalomképtelensége, az emberi méltóság sérthetetlensége és a gyermekek érdekének kiemelkedő jelentősége. A modern demokratikus jogállamokban a rabszolgaság a joggal ellentétes gyakorlatnak tekintendő a 19. század második felétől. Ezért könnyedén historizálóan tekinthetünk erre a szövegre, kényelmes erkölcsi fölénnyel tekinthetünk a szabályozás tartalmára és tárgyára.
Azonban jelenleg is közel 40 millió ember él bizonyos értelemben rabszolgaként világszerte, még akkor is, ha a nemzetközi jogban nem sikerült konszenzusra jutni a rabszolgaság modern kori jelentését illetően.
1863-ban lépett hatályba Abraham Lincoln amerikai elnök rabszolgákat emancipáló kiáltványa, amelyben elismerték, hogy a rabszolgatartás alapvető igazságtalanság, kegyetlenség és embertelenség. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 5. cikke lefekteti, hogy senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani. Ezért a közhiedelem szerint a rabszolgaság a régmúlt problémája. Valójában, ha modern kori rabszolgaságnak tekintjük a tényleges rabszolgaság mellett az emberkereskedelem, a kényszermunka, a kényszerházasság áldozatait is, akkor évente több mint 40 millió áldozatról beszélhetünk. Világviszonylatban minden 5 lányból 1 a tizennyolcadik születésnapja előtt házasodik (Nigerben ez a lányok 75%, Bangladesben 66%, Guineában 63% százalékára igaz). Őket megfosztják ezzel a tanulási lehetőségeiktől, gyermekkoruktól, az egészségüktől és a hosszú távú kilátásaiktól, reményeiktől. A probléma nem csak a harmadik világot érinti, egyes számítások szerint Magyarországon körülbelül 35 ezer ember él modern kori rabszolgaként.
A rabszolgaság modern formája minden államban jelen van, és mindannyiunkat körülvesz - így mindannyiunk közös felelőssége. Ha a rabszolgaság mikéntje és miértje talán át is alakult némiképp az évszázadok, évezredek alatt, érdekes, hogy vajon maga az ember, a szabályozás tárgya képes lesz-e valaha átalakulni.
