Dvárim 31. Fejezet
1. Mose ment, és ezeket a dolgokat mondta egész Izraelnek. 2. Így szólt hozzájuk: Százhúsz éves vagyok a mai napon, nem bírom már a jövés-menést, és az Örökkévaló is azt mondta nekem: nem fogsz átkelni ezen a Jordánon. 3. Maga az Örökkévaló, a te Istened, kel át előtted, és ő maga fogja kipusztítani előled azokat a népeket, és megszerzed a tulajdonukat. Jehosua lesz az, aki átkel előtted, ahogy megmondta az Örökkévaló. 4. Az Örökkévaló azt teszi velük, amit Szichonnal és Oggal, az emoriak királyaival és az országukkal tett – kipusztította őket. 5. Az Örökkévaló átadja nektek őket, és mindenben úgy cselekedjetek velük, ahogy parancsba adtam nektek. 6. Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Örökkévaló megy veled, nem hagy elgyengülni és nem hagy el téged. 7. Mose hívta Jehosuát, és azt mondta neki egész Izrael szeme előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amelyről az Örökkévaló megesküdött őseiknek, és te osztod majd fel közöttük. 8. Maga az Örökkévaló jár majd előtted, Ő lesz veled, nem hagy elgyengülni, és nem hagy el téged – ne félj és ne rettegj.
Mose életének utolsó fejezetét a Tóra egy meglehetősen összetett történetben beszéli el, amelyben több ismétlődés található, és amelyről úgy tűnik, mintha különböző hagyományokat ötvözne eggyé. Az mindenesetre bizonyos, hogy a vezetői pozíció átörökítésének történetét a Tóra kiemelten fontosnak tartotta megőrizni.
Mose még életében gondoskodott méltó utódról, hogy a közösség nehogy vezető nélkül maradjon, és leírta tanítását, hogy a közösség értékei, szokásai és történetei megmaradjanak a közösségi emlékezetben.
A 21. századi közösségek számára is érvényes útmutatás a Tóra története a zsidóság legnagyobb vezetőjéről: a vezető feladata nemcsak az, hogy a saját idejében helyesen irányítsa közösségét, hanem az is, hogy képes legyen megtalálni utódját, és ezzel biztosítsa a közösség fizikai és szellemi fennmaradását.
1. Mose ment – A zsinagógai használatban elfogadott, ún. mászoretá szövegben olvasható héber szó: וילך vájelech, azaz „ment”. A Qumránban talált Dvárim szövegben (és ezt követi a Septuaginta görög fordítása is) viszont a ויכל – vájéchál, azaz „befejezte” szó áll helyette, és így a vers fordítása ez lenne: „Mose befejezte ezeknek a dolgoknak az elmondását”. (v.ö. Dvárim 32:45, ahol szó szerint ez szerepel a kezünkben lévő szövegben is.) A tudományos szemléletet követő Tóra-kiadásokban általában felhívják rá a figyelmet, hogy az utóbbi szövegvariáns helyessége a valószínűbb, hiszen a történet e fázisában Mose nem megy sehova, hanem éppen befejezte nagy beszédei közül az utolsót. E fordításban hagyománytiszteletből a zsinagógában használatos szöveget tekintettük követendőnek.
2. Százhúsz éves vagyok a mai napon – Utalás a Beresit 6:3-ra, ahol Isten 120 évben maximalizálta az emberi életkort. Mivel Mose elérte ezt a kort, így halaszthatatlanná vált az utód kijelölése.
nem bírom már jövés-menést – Ez az idióma gyakran a hadviselésre utal a bibliai héberben (Lásd: Bámidbár 27:17; Meláchim 1, 3:7) A jelen kontextusban is ez a valószínű jelentése, hiszen Mose kiemelten a hadviselési feladatokat adja át Jehosuának.
3. Maga az Örökkévaló, a te Istened, kel át előtted – Mielőtt Mose átadná Jehosuának a vezetést, külön kihangsúlyozza, hogy az igazi vezető Isten, és az emberi vezető sikere Tőle függ. Mivel azonban a tórai vers, úgy tűnik, két egymástól független kijelentő mondatból áll, az első szerint maga Isten, a második szerint Jehosua megy a nép előtt, számos Biblia-kutató úgy véli, hogy az első tagmondat egy későbbi betoldás, amely eredetileg csak a 8. versben szerepelt.
4-6. Ezek a versek a 3. vers első felének teológiai tanítását folytatják: Isten segítsége szükséges a győzelemhez, ahogy ezt nemrégiben megtapasztalhatták a Szichon és Og felett aratott győzelem esetében.
5. mindenben úgy cselekedjetek velük, ahogy parancsba adtam nektek – Lásd: Dvárim 7:1-5, 12:2-3, 20:16-17.
6. mert maga az Örökkévaló megy veled – Ez az ígéret azt jelenti, hogy az, akivel Isten „megy”, isteni segítséget és védelmet élvez.
7-8. Mose kinevezi Jehosuát utódának, ahogy erre korábban (pl. Dvárim 1:38, 3:29) Istentől utasítást kapott. Hasonló szertartásról számol be a Bámidbár 27:18-23 is, ahol Mose a kezét helyezi Jehosua fejére, és ezzel szimbolizálja, hogy átadja neki tudását és hatalmát.
8. Maga az Örökkévaló jár majd előtted – Az egyiptomi kivonulás történetéből kölcsönzött kép, Isten maga vezeti hadba népét a számbeli fölényben lévő ellenséggel szemben.
ne félj és ne rettegj – Noha parancsként van megfogalmazva, legalább annyira biztatás, mint előírás. Nemcsak az ókori Izraelben, hanem az egész Közel Keleten a félelem hiánya a csatatéren volt az – emberi vagy isteni – uralkodóba vetett bizalom legfőbb ismérve. Ezért számított például az Izraelbe küldött kémek jelentése után a nép félelme az Örökkévalóba vetett bizalom teljes hiányának, illetve az Iránta való hűtlenségnek, amely súlyos büntetést vont maga után.
Nemzetközi kommentár
michael paley rabbi
kommentárja
Egy apa öröksége: légy bátor és erős, menni fog
Eredeti kommentár: Sarah Tauber
Mose elbúcsúzik a néptől és külön is elbúcsúzik valakitől mindenki szeme láttára Utódát, Jehosuát maga elé engedi, átadja neki feladatát, és a híres szavakkal iktatja be: légy erős és bátor. Szóval, hogy menni fog. Egy apaszerep beteljesítését látjuk, tökéletesen.
Az emberi élet hosszát a héber Biblia 120 évben maximálta. Mose hozzáfog, hogy utolsó ügyeit elrendezze, utolsó tanításait átadja, összefoglalja még egyszer. És külön is szól, miután vezetővé tette, pár rövid, de annál súlyosabb szót Jehosuához: légy erős és bátor, Isten jár majd előtted.
Nem hazudik, nem szépít, nem akarja csökkenteni a felelősség súlyát. Jehosuára sok, nagyon sok bízatik rá. Nagyon sok múlik majd rajta, szinte minden. Eljött az ideje és Mózes pontosan tudja, senki nem tudja nála jobban, hogy amit átad, az teher. És világos, hogy ezentúl Mose nem áll majd mellette. Hogy felnőtt, vagyis egyedül maradt. Társai lesznek, apja azonban nem lesz többé.
Mózes már a kezdet kezdetétől bevonta, foglakoztatta Jehosuát, terheit egyre növelte, nem akarta megóvni a feladatától, de mindvégig bízott benne.
Az apák feladata, ahogy az évek telnek, egyre kevésbé a közvetlen védelem, egyre inkább a bizalom. A felkészítés arra, hogy ha ők már nem lesznek ott, akkor is menni fog. A belénk vetett bizalmuk lesz az, ami túléli majd őket.
A híres szavak: légy erős és bátor. Ezek a szavak lesznek Jehosuá legmaradandóbb apai örökségévé a New-York-i Jewish Theological Seminary oktatója, Sarah Tauber szerint, elhallatszanak egészen Bob Dylan fia számára írt híres daláig, a Forever Youngig is, amely dal apai áldás és Dylan épp úgy Isten áldását kéri benne a gyereke számára, mint Jehosua számára Mose (Be courageous, Stand Upright and be strong).
Mosenek voltak saját gyermekei, akiknek nem volt közösségi szerepük, és akiktől a Tóra szövegén kívül, tisztán személyesen búcsúzott el bizonyára. Jehosuá esetében azonban a következetes, a gyerekét „megfelelően” terhelő, őszinte, szükség esetén kemény, de mindvégig feltétlenül támogató, gyerekétől bizalmát soha meg nem vonó apa ideális modelljét hozta létre és mutatta be nekünk. A búcsúzó mondatok hiteléért hosszú évtizedek kapcsolata szavatol. A történelem „másik végén” ezért szolgálhattak szavai mintaként a fiát megáldó Bob Dylannek is. És mi is segítségül hívhatjuk őket az ünnepek előtt. Van mit tennünk, csak legyünk erősek és bátrak. Menni fog.
A szerzőről
Sarah Tauber, bölcsészeti tanulmányokat folytatott Európában és Amerikában, pedagógusként szintén dolgozott mindkét kontinensen a zsidó és nem zsidó közoktarásban, elsősorban a zsidó oktarás problémái foglalkoztatják, a Journal of Jewish Education kritikarovatának szerkesztője.
Kommentár forrása: http://www.jtsa.edu/be-strong-and-resolute-be-courageous-and-strong
kommentárok
Büchler András,
a Soproni Zsidó Hitközség elnöke
Erősen és bátran: a hetiszakasz elején Mose, az idősödő vezető, előbb a népnek, majd utódjának, Jehosuának mondja ezt, amikor átadja a hatalmat.
A tanítás előbb a közösséget illeti, majd Józsuának adja át ugyan ezt az üzenetet, egyféle vezetői hitvallást.
Számos cionista ifjúsági mozgalomnak jelszava és köszönése a Cházák veémác közel száz éve. A rendszerváltás óta Magyarországon generációk nőttek fel a cionista mozgalmakban, annak köszönhetően, hogy a szervezetek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy minden korban a vezetőknek megvolt a lehetőségük a szervezetet szabadon formálni a közösség igényei, érdeklődése, felfogása szerint.
Prof. Englander Tibor, aki maga is a Hasomer Hacair vezetője volt 1953-as letartóztatásáig, egyszer a Somer Cházák veémác jelszavának kapcsán felhívta a figyelmünket Hillel rabbi egy fontos mondatára a Pirké Ávotból, a Misna Atyák tanításai fejezetéből: „...ahol nincsenek férfiak, ott igyekezz, hogy (te) légy a férfi.” (Krausz Fülöp sárvári rabbi fordítása)
Mose felismerte, hogy akármilyen nagyok is érdemei, új vezetőre van szüksége a népnek.
A Cházák veémác kifejezés, Mose tórai útmutatása a Misna tanításának fényében ma különösen fontos: legyen erős és bátor a közösség és legyen erős és bátor a vezetőjük. Elhivatott, büszke közösségnek lehet kitartó, szilárd vezetője. Félénk, érdektelen közösségnek nem lesz olyan vezetője, akinek valós céljai, tervei vannak.
Mose kivezethette a zsidó népet Egyiptomból, de felelősséget alig adott a kezükbe. Most eljött az idő, hogy saját képességeikkel, erősen és bátran fejlődjenek egy olyan vezetővel, aki már az ő generációjuk, velük azonos tapasztalatokkal és élményekkel rendelkezik és hajlandó vezetni őket. A 31:7 mondata úgy fogalmaz: „...mert te mész be ezzel a néppel...” – itt
nem azt írja, hogy vezeted, beviszed, hanem hogy velük mész.
Akkor is vállalod a közösségedért a felelősséget, ha nem egyedül döntesz, nem parancsolsz, hanem „csak” vezeted őket. Már nem a csodákra vársz, hanem kihasználva a szabadságot, meghallgatod a közösséget és a hallottak alapján vezeted tovább. Jehosua képes volt az a férfi lenni a közösségből, akikben Mose és az Örökkévaló is megbízott és aki a közösséggel is természetesen szót értett. Aki erős kézzel tudott vezetni, és nem a szíve volt kemény, hanem ő maga volt bátor a frissen elnyert szabadság új rendszerében. Férfi lett ott, ahol még nem voltak férfiak.
Hemera Valentina,
a Szarvasi Tábor korcsoport vezetője
Az 5780. zsinagógai év első hetiszakasza a Vájelech, és egy nagyon érdekes történettel indít. Mose bejelenti „felmondását” és kinevezi utódját, Jehosuát, a nép vezetőjének. Ez az esemény nem a kulisszák mögött, hanem az egész nép szeme láttára történik meg.
Mose a lemondását fizikai állapotára való hivatkozással indokolja, valamint azt is elmondja, hogy már a „főnöke”, az Örökkévaló is ezt várja tőle. Ezt követően bemutatja Jehosuát és elhangzik egy nagyon fontos mondat Mose szájából utódjához: „Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amelyről az Örökkévaló megesküdött őseiknek, és te osztod majd fel közöttük. Maga az Örökkévaló jár majd előtted, Ő lesz veled, nem hagy elgyengülni, és nem hagy el téged – ne félj és ne rettegj.”(31:7-8)
Szerintem ebből két fontos vezetői attribútumot tanulhatunk Mosetől. Elsősorban azt, hogy transzparensnek kell lenni avval kapcsolatban, hogyan is néz ki a vezetőség, ki az, akit követni kell és miért. Másrészt, hogy nem elég elmondani ki lesz az utód, támogatást és biztos hátteret kell neki biztosítani.
Erős és bátor? Ezt a két szót így összetéve már nem egyszer hallottam amikor a Hanoar Hatzioni Ifjúsági Szervezetnél voltam önkéntes. De más fajta erős és bátorság kell egy ifjúsági szervezetben a vezetéshez, mint egy honfoglaló nép vezetéséhez, ahol mindennél fontosabb, hogy mindenki bízzon és higgyen a vezetőjében, és kövesse őt. És épp ekkor történik vezetőváltás? Amikor bízni kell valakiben, hogy majd ő vezet minket a biztos győzelemre? Ezért is fontos, hogy Mose milyen formában prezentálja ezt a változást.
Az imént leírtaknak kiemelt fontossága van, hiszen bármikor is kerül valaki vezetői pozícióba, szüksége van arra, hogy a követői elfogadják és támogassák. Mose a nép előtt nevezi ki Jehosuát vezetőnek, így mindenki számára egyértelmű, hogy ő volt a megfelelő ember, és jó okkal esett rá a választás. További fontos üzenet a számomra, hogy mint minden változásnak, ennek a vezetőváltásnak is a célja egy jobb jövő.
Egy igazán jó vezető azt is tudja, hogyan és mikor kell gondoskodni utánpótlásról.
És amikor eljön a megfelelő idő, még ha a vezető a szívét-lelkét is beletette egy projektbe, kénytelen elengedni azt, és átadni az irányítást a fiatalabb, új generációnak, akik új ötletekkel jönnek, új perspektívából látják a közösséget és annak céljait.
