Beresit 32. fejezet
23. Fölkelt azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jábok-gázlónál. 24. Fogta és átvezette őket a patakon, majd átvezette minden tulajdonát. 25. Jákov egyedül maradt, és egészen hajnalhasadtáig birkózott egy emberrel. 26. Az látta, hogy nem bír vele, megérintette a csípője forgócsontját, úgyhogy megsérült Jákov csípőjének forgócsontja, miközben birkózott vele. 27. Akkor ezt mondta Jákovnak: „Bocsáss el, mert hajnalodik!” Ő azt felelte: „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldasz.” 28. Azt mondta: „Mi a neved?” Így felelt: „Jákov.” 29. Erre azt mondta: „Ne legyen többé Jákov a neved, hanem Jiszráel, mert küzdöttél isteni lényekkel és emberekkel, és győzelmet arattál.” 30. Jákov azt kérte: „Mondd meg, kérlek, a nevedet!” Azt mondta: „Miért kérded a nevemet?”. Ekkor elbúcsúzott tőle azon a helyen. 31. Jákov Penielnek nevezte el a helyet: „Egy isteni lényt láttam szemtől szembe, mégis életben maradtam.” 32. Már sütött a nap, amikor csípője miatt sántítva átkelt Penuelnál. 33. Ezért nem eszik meg Jiszráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert megérintette Jákov csípőjének forgócsontján az inat.
Jákov egyedül és üres kézzel menekült el Észáv elől, és most jelentős vagyonnal, nagycsaládos emberként tér vissza.
A testvérével való találkozás előestéjén zajlik le a képzőművészeti ábrázolásokból is jól ismert éjszakai küzdelme a rejtélyes lénnyel. Jákov itt kapja meg a később a zsidó nép nevévé váló új nevét.
A névadás másik verziója szerepel a 35. fejezetben, ahol maga Isten (E-lohim) adja a nevet a korábbi történetekből ismert Bet-elben (tehát egy másik helyen, és nem Penuelben). Hoseá könyvében (12:4-5) pedig a fenti két történet kombinációját olvashatjuk.
23. Jábok-gázlónál – A Jordán folyó egyik mellékága. Szójáték az utána követkevő hasonló hangzású szavakkal: Jábok – Jákov – vájeávek – beheávko (küzd).
25. Jákov egyedül maradt – Nem világos, hogy miután mindenét átvitte a másik oldalra, miért tért vissza a folyó túlpartjára. Egy talmudi vélemény (bChulin 91a) praktikusan azzal magyarázza, hogy ott felejtett néhány apróságot és azokért ment vissza.
és egészen hajnalhasadtáig birkózott egy emberrel – A rejtélyes támadónak sem a kiléte nem világos, sem támadásának oka. A szöveg itt mindenesetre a férfi, vagy ember [is - אִישׁ] szót használja, és csak később nevezi elohimnak, azaz – a jelen fordítás szerint – isteni lénynek. Jákovnak eddigi életében számos küzdelemben kellett helyt álnia (például testvérével, apósával és sógorával), és talán ez a sorozat éri el tetőpontját ebben a birkózásban a földi-égi ellenféllel.
26. megsérült Jákov csípőjének forgócsontja – Gyakori fordítás: kificamodott. Azonban kificamodott csípővel Jákov nem tudna járni, így könnyebb sérülésről lehet szó.
27. Bocsáss el, mert hajnalodik! – Úgy tűnik, Jákov csak arról ismeri fel támadója nem emberi mivoltát, hogy annak az éjszaka végén távoznia kell.
28. Mi a neved? – A kérdés retorikai célokat szolgál, hiszen a támadó nyilván tudja, kit támadott meg. A Jákov név elhangzása, és annak negatív, a „kerülőutakra” utaló konnotációja kiemeli az új név pozitív felhangját.
29. Jiszráel – A név tudományos etimológiája bizonytalan, nyelvtani szempontból indokoltabb az „Isten [El] uralkodni/győzni fog” jelentés, mint az itt olvasható népi etimológia: „Istennel küzdött”.
mert küzdöttél – A küzdöttél [שָׂרִיתָ - száritá] szó utal a Jiszráel név első részére.
isteni lényekkel – Vagy: Istennel, az elohim szó utal a Jiszráel név végződésére, az El szó is jelenthet Istent vagy istent. Maga az elohim szó utalhat Istenre, de jelenthet istenséget általában is, valamint „isteni lényeket”, azaz például angyalokat is jelölhet. A Tóra világában és a babilóniai száműzetés előtti korszakból származó szentírási könyvekben szereplő, isteni küldetést teljesítő máláchim (angelos) szárnyak és személyes identitás – azaz: név – nélküli lények, akik gyakran emberi alakban jelennek meg, így a velük találkozó emberek nem tudják felismerni őket (például ilyen a Szodomában járó angyalok esete). Az elohim szó a Tórában jelenthet továbbá előkelő embereket, bírákat, vezetőket is.
30. Elbúcsúzott tőle – Vagy: megáldotta [ַיְבָרֶךְ אֹתוֹ], a héber szavak mindkét jelentést hordozhatják. Úgy tűnik, hogy Jákob áldást igénylő követelésének, a rejtélyes lény eleget tett az új név adományozásával, és ezért itt logikusabbnak tűnik búcsúzásnak fordítani a szavakat. Mindez talán tudatos szójáték a történetmondó részéről.
31. Peniélnek nevezte el a helyet – Jelentése: Isten arca, vagy Istennel szemben. Ezt követi az elnevezés magyarázata: „Egy isteni lényt láttam szemtől szembe [pánim el pánim]”.
33. Ezért nem eszik meg Jiszráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat – E tilalom máshol nem szerepel a Tórában. Az elfogadott rabbinikus magyarázat szerint a tilalom a Szináj hegyi kinyilatkoztatással lépett érvénybe, és Mózes csak szerkesztési okokból, a tematikus kapcsolódás okán illesztette ide, ezért az anakronisztikus „Jiszráel fiai” és „mindmáig” kifejezések.
Nemzetközi kommentár
michael paley rabbi
kommentárja
Kitől félt, kivel harcolt Jákov a sötétben?
Eredeti kommentár: Rachel Silverman
Mintha tudná, hogy vendége lesz éjjel, Jákov igyekszik egyedül maradni, biztonságba helyezi a családját, és utána elhagyja őket. Vár valakire, akivel négyszemközt kell maradnia.
Újra magányos, mint sok évvel ezelőtt, Bét Élnél, amikor a köveken heverve álmodott az Örökkévaló angyalairól. Egyedül van újra, miközben már családapa, valahol élete felén. Babiloni kalandja már jórészt mögötte van, az egyiptomi kaland előtte, akárcsak Ráhel végső, Jószef huzamos ideig tartó elvesztése. Szorongásai is azonosak a Bét Élben érzettekkel. Akkor Észáv elől menekült, most vele kell majd találkoznia. Akkor elkövetett valamit, a felelősséget másnap kell vállalnia. Életciklusai egyikének végére ért: amit akkor elkezdett, most le kell zárnia. Várja, hogy újra üzenjenek neki az Égből. És jön valaki, aki birokra kel vele. Semmit sem tudunk róla. De alighanem – akárcsak Bét-Élben az álom – az Örökkévaló üzenetét hozza, hogy ezúttal a Mama kedvence nem futhat el. Szembe kell néznie az ismeretlennel. Fel kell készülnie a találkozásra, hiába próbálja, ahogy régen, ajándékokkal megvesztegetni Észávot, sunyi alkukat kötni vele tisztázás helyett. Most az „egy tál lencse”, vagy bármi is volt a menü aznap, már nem lesz elég.
A harc felkészülés, hogy önmagával szembenézzen, amikor feljön a nap,
Rachel Silverman rabbi értelmezése szerint.
Amikor meglátja a küzdelem utáni reggelen Észávot, azzal köszönti, hogy „a Te arcodat látni olyan számomra, mintha Isten arcát látnám” (Bresit 33:10). Felismeri Észávot Isten képmásaként, egyúttal megérti azt is, hogy a titokzatos isteni hírhozó is valamiképpen Észávval és a vele kapcsolatos lelkiismeret-furdalásával lehetett kapcsolatban. Megérti, hogy az Örökkévaló elvárásai és a találkozás Észávval összefüggenek egymással. És ezután azonnal élete egyik legfontosabb mondatát mondja bátyjának, azt, hogy vedd el tőlem, a héber eredetiben az áll, hogy „birkáti”, vagyis, az egyik lehetséges fordítás szerint „áldásomat” (Bresit 33:11). Jákov az éjszakai találkozás, szembenézés után visszaszolgáltatja a számára idegen, Észávot illető áldást, elég mély most már az önismerete ahhoz, hogy tudja, ki ő, melyik apai áldás az ő áldása igazából.
A szerzőről
Rachel Silverman, a progresszív-hagyományőrző Boston-i Temple Israel of Sharon fiatal gyülekezeti rabbija
Kommentár forrása: https://www.truah.org/resources/wrestling-with-our-fear-parshat-vayishlach/
kommentárok
Fritz Zsuzsa,
a Bálint Ház igazgatója
Jákov én vagyok. Jákov mi vagyunk.
Azon gondolkodom, milyen lehet egyszer csak szembesülni azzal, hogy az elkerülhetetlen találkozás közeledik. Mind voltunk már ilyen helyzetben. Egy összeveszés, rossz érzések, düh, előítéletek, feltételezések kavarognak a lelkünkben és természetes reakcióként elkerüljük a találkozást, a dolgok kibeszélését. Mert félünk. Nem attól, hogy megver, megpofoz vagy pisztolyt ránt. Attól félünk, hogy kicsit belehalunk a szégyenbe. Mert szégyelljük, amit mondtunk, tettünk vagy nem tettünk, hogy annyi ideje nem emeltük fel a kagylót, nem küldtünk emailt, sms-t, nem mentünk el meglátogatni, nem küldtünk szülinapi ajándékot.
A család nehéz dolog. Beleszületünk, visszük a hátunkon nemzedékek csomagjait gyakran terhesnek, dühítőnek érzett hűségből, szeretetből.
Jákov átverte testvérét, apját, kicsalta a másnak járó áldást. Nevének egyik jelentése: „sarok”. Ez is azt mutatja, hogy nem áll egyenesen. A sarkán forog, egyik irányba is készen áll mindig és a másik irányba is, nem egyenes.Tettének következményeként menekülnie kell, s útja próbákon át vezet a rettegett találkozásig, a pillanatig, amikor újra testvére szemébe kell néznie. S most itt van, eljött a rettegett momentum. Észáv közeledik négyszáz fegyveressel. A találkozás veszélyeket rejt, félelmet kelt. Jákov már vagyonos, nagy, szép családdal, jól tudja, hogy nagyon is van vesztenivalója. Elmenekülhetne, úgy, mint akkor, annak idején tette. Jákov most nem fordul sarkon, nem választja a görbe utat, nem alkudozik Istennel, hanem a segítségét kéri. Átküldi a családját a patakon, ott marad egyedül, a sötétben. Lesz, ami lesz. Megmutatja arcát. A sajátját. Nincs álruha. Nincs alku, csak ő van, a kisebbik gyerek, aki nagyobbnak gondolta magát mindenkinél. S a harcban azon az éjszakán végre újra kicsivé válhat.
A hagyomány legismertebb magyarázatai szerint Jákob egy angyallal harcol ott, azon az éjszakán. Mi is történik hát? Jákov, a másodszülött, aki felborította a születési sorrendet most lehetőséget kap, hogy helyreállítsa a családi hovatartozást. Mögötte férfiak sora, akik zűrzavarból, kapcsolati gubancokból jönnek, felborított öröklési rendből, nem megélt vágyakból. Ávráhám és Jichák leszármazottja azért kap új nevet, mert megküzd önmagával, a félelmeivel, mert felelősséget vállal. Mert ez alkalommal nem fut el. Kész a konfliktus kezelésére, kész arra, hogy szembe nézzen legsötétebb félelmeivel és lelkiismeretének bugyraival. Ennek a küzdelemnek pedig az az eredménye, hogy feláll és odaáll Észáv elé, lesz, ami lesz. Jákov nehéz utat jár be, mint szinte mindannyian. De e küzdelemből áldással kerül ki, új névvel és egy egészen új, megbocsátáson és továbblépésen alapuló testvéri kapcsolattal.
Sokszor menekülünk ki a konfliktusokból, mert nehéz szembenézni a másikkal, de leginkább önmagunkkal, félelmeinkkel, gyengeségünkkel. Amikor mégis sikerül – az felszabadító, energiát adó, jövőbe mutató.
Davidovics Joszi rabbihelyettes,
az OR-ZSE rabbiszakos hallgatója
Jákov rejtélyes éjszakai küzdelme szinte minden klasszikus magyarázót arra serkentett, hogy megpróbálja megállapítani, ki volt a harmadik ősatya támadója. Maga a tórai szöveg nyitva hagyja a kérdést, hogy vajon emberi vagy isteni, angyali lény volt-e Jákov támadója? Mivel a küzdelemre az Észávval való találkozást megelőző éjszaka került sor, nem meglepő, hogy számos kommentátor úgy vélte, Észáv őrangyala próbálta meg Jákovot legyőzni.
Vajon az ősatyák közül miért éppen Jákovval harcolt ez az isteni lény?
Talán úgy vélte, hogy nincs esélye Ávráhám ellen, akinek megingathatatlanül erős hite volt, és akinek a kegyes jócselekedetei annyi érdemet szereztek? Attól félt, hogy az Örökkévaló úgyis megsegíti Jichákot, aki jámborul tűrte volna, hogy feláldozzák? Talán abban reménykedett, hogy Jákov még nem gyűjtött elég érdemet, és hibái miatt úgyis „könnyebb ellenfél” lesz? Valószínűleg nem számolt azzal, hogy a Jákovot már nemcsak a saját, hanem felmenői érdemei is védik.
A gondolat, hogy a zsidó közösség valaha élt tagjainak érdemei haláluk után is megmaradnak, és a későbbi korokban is pajzsként szolgálnak az akár kevesebb érdemmel rendelkező utódok számára is, nagyon fontossá vált a zsidó hagyományban.
Van olyan értelmező, aki azt következtette ki a Tóra szövegéből, hogy, mivel az angyal látta, hogy Jákov minden támadását kivédte, feladta volna küzdelmet, de ekkor Jákov kezdett újra birkózni vele. Mivel Jákov természetéhez a békesség illett volna, nem lett volna szabad neki magának kezdeményeznie a harcot a küzdelem semelyik szakaszában sem. Ezért sikerült végül az angyalnak megsebesítenie Jákovot.
Ismét egy másik kommentár a számmisztikai spekuláció segítségével magyarázza meg, hogy miért éppen a Jiszráel nevet kapta Jákov. A harc Jákov (a héber betűk számértéke: 182) és a Sátánnal (a héber betűk számértéke: 359) azonosított égi lény között zajlott. (A héber szátán szó alatt érthetünk Vádlót, Kísértőt, vagy akár a saját rosszra csábító ösztönünket is). Ha a két küzdőfél nevének számértékét összeadjuk, akkor a kapott szám éppen a Jiszráel szó számértékével (541) egyezik meg. A Jiszráel név arra is utalhat, hogy Jákovnak a saját rosszra csábító ösztönét kellett legyőznie ahhoz, hogy érdemessé váljon új nevére.
